Napi evangélium

Abban az időben: Amikor Jézus tudomást szerzett Keresztelő János haláláról, csónakba szállt és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De az emberek megtudták, és a városokból gyalogszerrel utána indultak Mikor kiszállt, már nagy tömeget látott ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket. Amint beesteledett, tanítványai odamentek hozzá, és figyelmeztették: „Sivár ez a hely, és késő már az óra is. Bocsásd el a tömeget, hadd menjenek a falvakba, hogy élelmet szerezzenek maguknak!” Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!” Ők ezt felelték: „Nincs másunk itt, csak öt kenyerünk és két halunk.” Mire ő ezt mondta: „Hozzátok ide!” Miután megparancsolta, hogy a tömeget telepítsék le a fűre, fogta az öt kenyeret és a két halat, szemét az égre emelve áldást mondott, azután megtörte a kenyereket, és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig az embereknek. Mindannyian ettek és jól is laktak. Végül tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal. Pedig mintegy ötezer férfi evett, nem számítva a nőket és a gyerekeket.

Elmélkedés:

A csodálatos kenyérszaporítás történetét olvassuk a mai napon. A leírás szerint Jézust tanítványai figyelmeztetik, hogy a több ezer embernek nincs ennivalója a pusztaságban, jobb volna mielőbb hazaküldeni őket. Ekkor Jézus így szól: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!” (Mt 14,16). Erre ők előhozakodnak az öt kenyérrel és a két hallal, ami igencsak kevésnek tűnik ahhoz, hogy ennyi ember ehessen belőle. Ezzel azt jelzik Jézus felé, hogy lehetetlennek tartják a kérés teljesítését. Amikor aztán Jézusnak adják a keveset, ő csodát tesz. Megáldja a kevés kenyeret, megtöri, majd a tanítványoknak adja, hogy osszák ki a népnek.
A történetet a szentírásmagyarázat hagyományát követve az Oltáriszentség előképeként értelmezzük. Az utolsó vacsorán, az Oltáriszentség alapításakor Jézus hasonlóan cselekszik. Megáldja és megtöri a kenyeret, majd saját testeként nyújtja apostolainak. Ezután megparancsolta nekik, hogy ezt cselekedjék az ő emlékezetére. Egyébként mindkét történet ugyanazzal a szófordulattal kezdődik: „amint beesteledett” (Mt 14,15 és Mt 26,20).
A szentmisében az utolsó vacsora jézusi cselekedetét tesszük jelenvalóvá, amikor az ő keresztáldozatára emlékezve és azt megelevenítve, a miséző pap Krisztus személyében cselekedve megáldja és megtöri a kenyeret, amely az Úr szent testévé átváltozva a híveknek kiosztásra kerül a szentáldozáskor.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus, készséges szívvel hallgatjuk szavadat, amellyel követésedre hívsz minket. Nem akarunk süketként viselkedni, mint akik nem hallják, nem értik szavadat. Keressük saját boldogságunkat és mások életét is boldogabbá szeretnénk tenni. Add, hogy szavadban felismerjük az örök életre vezető igazságot! Erősíts minket, hogy mindig veled éljünk, veled járjuk életünk zarándokútját, s végül megérkezzünk az Atya örök országába.