Napi evangélium

Jézus a szenvedését megelőző napokban példabeszédekben kezdett szólni a főpapokhoz és a nép elöljáróihoz: Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel; pincét is ásott, meg őrtornyot is épített benne. Aztán bérbe adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre.
Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját, hogy beszedje a szőlő terméséből neki járó részt. Ezek azonban nekiestek, megverték, és üres kézzel elkergették. Ekkor másik szolgát küldött oda hozzájuk: annak betörték a fejét, és gyalázatosan elbántak vele. Küldött egy harmadikat is: azt megölték. Küldött aztán még többet: közülük egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek. Ezután már csak az egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Végül őt küldte hozzájuk, mert így gondolkodott: „A fiamat csak becsülni fogják.” A szőlőmunkások azonban így biztatták egymást: „Itt az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz az öröksége!” Nekiestek tehát, megölték, és kidobták a szőlőből. Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura: Elmegy, elpusztítja a szőlőmunkásokat, és másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok az Írást?
A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett.
Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben.
Erre el akarták fogni Jézust, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak.

Elmélkedés:

Az előzményekben Jézus kiűzte a kereskedőket a jeruzsálemi templomból, majd pedig nem árulta el hatalmának eredetét azoknak a vallási vezetőknek, akik magyarázatot kértek cselekedetére. Ezt követően mondja el Jézus a gonosz szőlőmunkásokról szóló példázatot, amit a mai napon olvasunk, s tulajdonképpen ez a válasz arra, hogy honnan származik az ő hatalma. Ennél a beszédnél már világosan kiderül, hogy ki melyik oldalon áll. Az egyik oldalon a hatalom emberei, de isteni felhatalmazás nélkül, a másikon pedig az evilági hatalommal nem rendelkező és arra nem is törekvő Jézus, akinek felhatalmazása Istentől származik, mindent az Atya nevében és vele egységben tesz.
Jézus az üdvtörténetet foglalja össze a szőlőmunkásokról mondott hasonlattal. A szőlő gazdája Isten, ő bízta azt az emberekre. Amikor letértek Isten törvényeinek útjáról, ő elküldte a prófétákat, hogy figyelmeztessék őket, de a küldötteket megölték. A végső időkben elküldte egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, de őt sem kímélték a gonoszok.
A vallási vezetők pontosan értették, hogy miről beszél Jézus. Az ő atyáik voltak azok, akik megszegték az Istennel kötött szövetséget, megölték a prófétákat, és most ők maguk azok, akik Isten Fia életére törnek. Gonosz szándékuk Isten üdvözítő tervének része. Minden az ő akaratának megfelelően történt. Jézus keresztre feszítése nem Isten tervének keresztülhúzása, hanem annak tökéletes megvalósulása.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Atyám, te irgalmas szívvel hívsz engem, hogy találkozzak veled. Te nem elítélsz, hanem kiemelsz bűneimből és elindítasz egy új úton. Be kell ismernem, hogy sokszor ítélkezem embertársaim felett, és köveket ragadnék a kezembe, hogy a bűnös elnyerje méltó büntetését. A könyörtelen ítélkezés elnyomja szívemben a megbocsátás lelkületét. Te feltétel nélkül megbocsátasz mindenkinek, nekem is. Ezt a feltétel nélküli megbocsátást szeretném megtanulni, s gyakorolni embertársaim felé. Segíts, hogy szívemben őszinte bűnbánat ébredjen, és tudjak mindenkinek megbocsátani!