Napi evangélium

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: „Elmegyek, és helyet készítek nektek?” Ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahová én megyek!” Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hová mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?” Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.”

Elmélkedés:

Szent János evangéliumának több részlete is szép példája annak, hogy az I. század vége felé, amikor az evangélista megírta könyvét, hogyan is történhetett az igehirdetés, a hit továbbadása a keresztény közösségben. A 14. fejezetben három apostol kérdése és az azokra adott válasz hangzik el, de ezek olyan kérdések, amelyek nem csak az apostolokat, hanem valamivel később a korai Egyház tagjait is talán a leginkább foglalkoztathatták. Az első kérdést Tamás apostol teszi fel: „Uram, mi nem tudjuk, hová mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat” (Jn 14,5)? Aztán pedig Fülöp apostol kéri: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk” (Jn 14,8)! Harmadikként pedig Júdás Tádé apostol, tehát nem az áruló, kérdezi: „Uram, miért van az, hogy nekünk akarod magadat kinyilatkoztatni, és nem a világnak” (Jn 14,22)? Jézus válaszaiban a korabeli keresztények választ találtak kétségeikre és nehézségeikre.
Mai elmélkedésünkben csak a Tamásnak adott feleletre térjünk ki egészen röviden: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” – mondja Jézus. Három fontos szó. Út nélkül nem tudnánk menni, haladni, előre jutni. Igazság nélkül nem lehet jó és helyes döntést hozni. Élet nélkül, az örök élet nélkül a halálba, a teljes megsemmisülésbe zuhannánk. Jézus mutatja meg számunkra és tulajdonképpen ő maga az Atyához vezető út. Ő tanítja nekünk az üdvösségre vezető igazságot és általa jutunk el az örök életre.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy a Jó Pásztor, aki összegyűjtöd és őrzöd nyájadat, az Egyházat. Te fáradhatatlanul indulsz az elveszett bárányok után és visszavezeted őket a közösségbe. Te ismered és nevükön szólítod mindazokat, akik nyájadhoz tartoznak. A kereszten életedet adtad a juhokért, minden emberért, értünk. Hívj napjainkban is fiatalokat szolgálatodra, akik téged követve egész életükkel a te szeretetedet közvetítik az embereknek, és a te tanításodat hirdetik. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!