Napi evangélium

Abban az időben Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis Tibériás-tavának a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy hegyre, és ott leült tanítványaival együtt. Közel volt húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön feléje, így szólt Fülöphöz: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” Ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert ő tudta, hogy mit fog tenni. „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset” – felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: „Van itt egy fiú, akinél öt kenyér és két hal van, de mi ez ennyinek?” Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek hát: szám szerint mintegy ötezren voltak csupán a férfiak. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta a letelepedett embereknek; ugyanígy (adott) a halból is, amennyit csak akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba.” Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek. Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Ez valóban az a próféta, aki a világba jön.” Amikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni, hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.

Elmélkedés:

A csodálatos kenyérszaporítás története arra ösztönöz bennünket, hogy körülnézzünk és szűkebb és tágabb környezetünkben észrevegyük az éhező embereket. Természetesen nem az apostolok tehetetlensége lesz a példa számunkra, hanem Jézus magatartása, aki cselekszik, kenyeret ad az éhező sok ezer embernek. Nem fordulhatunk el azoktól, akik szegénységük miatt nélkülöznek, hanem irgalmas szeretettel kell segítenünk rajtuk. Ne felejtsük Krisztus szavát: „Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom” (Mt 25,35). Ezt azoknak fogja mondani, akik gyakorolták az irgalmasság tetteit és az örök életre juthatnak.
Ugyanakkor gondolnunk kell azokra is, akik „lelkileg alultápláltak”, azaz nem táplálkoznak Isten igéjével. Igaz, hogy sokan személyes döntéssel visszautasítják az Egyház igehirdető szolgálatát, de az is előfordulhat, hogy a mi hibánkból, a mi lustaságunkból vagy tétlenségünk miatt nem jut el egyesekhez a krisztusi örömhír.
A kenyérszaporítás csodája az Oltáriszentség előképe. János evangélista így írja le a csodát: „Jézus fogta a kenyereket, hálát adott és kiosztotta a népnek” (Jn 6,11), és minden jelenlévő jóllakott. Az eucharisztikus kenyérben, az Oltáriszentségben Jézus a testét adja nekünk lelki táplálékul. Elfogadom-e hittel, hogy a szentáldozásban Krisztus testét veszem magamhoz? © Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem, csodálatos gondviselésed által mindannyian arra vagyunk hivatva, hogy Krisztus testének tagjaivá váljunk. Minden egyes tagnak öröktől fogva meghatároztad a maga feladatát, számolva minden ember adottságával. Ebben a rendben örök előrelátásoddal részemre is kijelöltél egy helyet, ahol szolgálnom kell. Uram, készen állok erre a szolgálatra! Kívánj tőlem akár csendes, hangtalan munkát, akár hősi elszántságot, nagy áldozatokat: követlek, Uram!