Napi evangélium

Abban az időben Jézus fölment egy hegyre, és magához hívta, akiket kiválasztott. És ők csatlakoztak hozzá. Tizenkettőt választott ki, hogy vele tartsanak, és hirdessék az igét. Hatalmat is adott nekik a betegek gyógyítására és az ördögűzésre. A következő tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét – akiket Boanergesznek, vagyis „mennydörgés fiainak” hívott. Továbbá kiválasztotta Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont és a karióti Júdást, aki később elárulta őt.

Elmélkedés:

Az előzményekben láthattuk, hogy Jézus többféle helyszínen tanítja az embereket. Megszólal az istentisztelet helyén, a zsinagógában, belép az emberek házába és magánéletébe, a város utcáin és terein megszólítja a közösségeket, a tengerparton pedig nagy tömegek járulhatnak hozzá. A mai evangéliumban egy új helyszín jelenik meg, Jézus felmegy egy hegyre. E felmenetelnek van egy kis ünnepélyes jellege, és arra utal, hogy itt valami fontos, valami kiemelkedő fog történni. Ilyen körülmények között zajlik a tizenkét apostol kiválasztása, akiket Márk evangélista név szerint felsorol. A kiválasztásnak hármas oka van: először is az, hogy legyenek mindig vele, osztozzanak a Mester életében. Másodszor, hogy megismerjék tanítását, amit majd nekik is hirdetniük kell. Harmadszor pedig az, hogy megossza velük saját küldetését, rájuk bízza hatalmát, hogy ők is képesek legyenek a gyógyításra, Isten irgalmának közvetítésére.
Mind a meghívásban, mind a küldésben az Úr a cselekvő, ő a kezdeményező, minden tőle indul. A tanítványok elfogadják a hívást, elsajátítják Mesterük életmódját és engedelmeskednek neki, amikor szavára útnak indulnak és az Úr nevében tanítanak.
Álljunk mi is az Úr szolgálatába! Legyünk vele, mellette csendesen, hallgassuk őt figyelmesen, aztán pedig induljunk az ő szavára, hogy munkálkodjunk Isten dicsőségére!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, gondviselő Istenünk! Köszönjük, hogy figyelsz életünkre, vigyázol ránk, gondviselő szereteteddel átölelsz minket. Látod gondjainkat és küzdelmeinket, jól ismered fáradozásainkat és aggodalmainkat. Hozzád fordulunk nehéz helyzeteinkben: adj nekünk jó tanácsot és útmutatást! Adj erőt, bátorságot és kitartást. Erősítsd bennünk a hitet, hogy amikor már erőtlenek és tehetetlenek vagyunk, te akkor is tudsz segíteni, mert mindent megtehetsz, s jóságodnak köszönhetően segítesz mindazzal, ami üdvösségünket szolgálja. Ösztönözz minket arra, hogy készséggel és engedelmesen megtegyünk mindent, amit kérsz tőlünk.