Napi evangélium

Abban az időben föllépett egy ember: az Isten küldte, és János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem (azért jött, hogy) tanúságot tegyen a világosságról. János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?” Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás.” Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok” – felelte. „A próféta vagy?” Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?” Ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok: egyengessétek az Úr útját, amint Izajás próféta mondta”. A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?” János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.

Elmélkedés:

Életünk tanúságtétele
Advent 3. vasárnapján Keresztelő János tanúságtételét olvassuk az evangéliumban Jézus Krisztusról, amelyből két fontos elemet emeljünk ki.
Először is azt, hogy Jánost az Isten küldte. Igazi próféta ő, aki nem a maga szavait mondja el és nem a saját gondolatait hirdeti, hanem az Isten küldötteként azt hirdeti a népnek, amivel Isten bízta meg. János, mint igehirdető abból meríti bátorságát és határozottságát, hogy Isten küldte őt. Ebben az értelemben mondhatjuk, hogy nem „magabiztos”, hanem Isten megbízottja. Az olvasmányban szereplő Izajás ezt mondta feladatáról: „az Úr küldött engem, hogy örömhírt vigyek” (Iz 61,1). Pontosan ugyanez vonatkozik Keresztelő Jánosra is, akit szintén Isten küldött, hogy örömhírt, Jézus közelgő jövetelének örömhírét hirdesse az embereknek. Krisztus örömhírének hirdetése a világban mindannyiunk kötelessége. Mindig örömmel végezzük ezt az Istentől kapott feladatunkat!
Másodszor: János tanúságtételének igazi lényege abban rejlik, hogy nem önmagáról, hanem Jézusról tesz tanúságot. A Jánoshoz küldött papok és leviták arra kíváncsiak, hogy ki János. „Ki vagy te?” (Jn 1,20) – kérdezik tőle. János ekkor nem beszél származásáról, nem mondja el, hogy kik a szülei, nem mondja el életrajzát és nem dicsekszik élete egyetlen eseményével sem. Kijelenti, hogy nem ő a várt messiás, aki azonban hamarosan el fog jönni, sőt már ott áll a nép körében. Bár a küldöttek János személye iránt érdeklődnek, ő mégsem önmagáról beszél, hanem Jézusra irányítja a figyelmet. Szavaink és életünk tanúságtételével irányítsuk Jézusra az emberek figyelmét.
A Keresztelő nem ellenkezett, nem tiltakozott, hanem teljesítette küldetését. Őt jelölte ki az Úr, hogy a sok évszázad óta várt messiás előfutára legyen. Őt választotta ki az Úr, hogy tanúságot tegyen a világba érkező világosságról. Jánost jelölte ki az Úr, hogy előkészítse a messiás útját. Őt küldte az Úr, hogy a pusztában kiáltó szó legyen. Őt jelölte ki az Úr, hogy vízzel való keresztségben részesítse azokat, akik bűnbánatot tartanak. Ő kapta azt a feladatot, hogy rámutasson a Megváltóra, Jézusra. Érdemes odafigyelnünk arra, hogy János nem akar önmagán túlnőni. Nem értékeli túl önmagát, s nem akar mást tenni, mint amit az Isten rábízott. A reá bízott feladatot viszont hűségesen teljesíti.
Jánoshoz hasonlóan mi is „útkeresők” és „útmutatók” vagyunk, akik önmagunk számára meg akarjuk találni és mások számára szeretnénk megmutatni az Istenhez, az üdvösségre vezető utat.
Az Úr talán engem is kijelölt valamilyen feladatra. Kijelölt, hogy Betlehem felé utat mutassak az embereknek. Kijelölt, hogy csillag legyek és utat mutassak azok számára, akik elvesztették az útirányt. Kijelölt, hogy a sötétségben élők számára megmutassam az igazi világosságot. Kijelölt, hogy a reményvesztetteknek megmutassam az igazi reményt, a kis Jézust, aki talán az egyetlen reményünk a bizonytalan világban. Talán engem jelölt ki az Úr, hogy egy kis örömöt, szeretetet vigyek azoknak, akik nélkülözik ezt. Engem jelölt ki az Úr, hogy társa, barátja legyek a magányosoknak, akik egyedül készülnek az ünnepre. Engem jelölt ki az Úr, hogy ezen a harmadik adventi vasárnapon, az öröm vasárnapján hirdessem Jézus közelgő születésének örömhírét.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus, te minden nap eljössz hozzánk, minden nap döntés elé állítasz minket, minden nap választ vársz tőlünk. Elfogadom és hiszem, hogy te vagy az élő Isten Fia, akit azért küldött az Atya e világba, hogy általad szóljon hozzánk, és általad nyilatkoztassa ki igazságait és jóságát. Elfogadom és hiszem, hogy képes vagy eltörölni minden bűnömet, és képes vagy engem jó útra téríteni. A te törvényed, a szeretet parancsa szerint akarok élni. Kérlek, adj erőt, hogy minden nap tökéletesebben tudjak a mennyei Atya törvényeinek eleget tenni!