Napi evangélium

Abban az időben Keresztelő János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Ezért néhányan odamentek Jézushoz és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy Keresztelő Jánosnak és a farizeusoknak a tanítványai böjtölnek, a tieid meg nem böjtölnek?” Jézus így válaszolt: „Vajon böjtölhet-e a násznép, míg velük van a vőlegény? Amíg a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek. De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt. És akkor, azon a napon majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. És új bort sem tölt senki régi tömlőbe; vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, meg a tömlő is tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való.”

Elmélkedés:

Ahogyan az idő múlásával egyre jobban kibontakozik Jézus szolgálata és egyre többekhez jut el tanítása és csodáinak híre, úgy sokasodnak körülötte a vallási vezetők, az írástudók és farizeusok ellenséges megnyilvánulásai. Az evangélisták, akik elsősorban az örömteli eseményeket igyekeznek bemutatni, nem hallgatnak az őt érő támadásokról sem, mert ezek fajulnak aztán odáig, hogy Jézust halálra ítélik és keresztre feszítik. Ezen a héten olyan történeteket olvasunk az evangéliumban, amelyek ezt a fokozatosan növekvő szembenállást mutatják be.
Az első vita témája a böjt. A farizeusok nehezményezik, hogy Jézus tanítványai nem úgy tartják meg a böjtöt, ahogyan ők. A farizeusok saját hagyományaik felől közelítik meg a kérdést, s ennek megfelelően fogalmazzák meg elvárásaikat. Mivel ők hetente két napon is böjtöt tartanak, ezért úgy gondolják, hogy minden komolyabb tanítótól elvárható, hogy ugyanezt megkövetelje saját tanítványaitól. Ehelyett Jézus és tanítványai éppen egy ünnepi étkezésen, egy lakomán vesznek részt. Ne felejtsük, hogy a jelenet a vámos Lévi házában zajlik, aki vendégül látja Jézust és tanítványait.
Válaszában Jézus világossá teszi, hogy az ő működésének, szolgálatának az időszaka az öröm ideje mindenki számára és nem a böjté.
Jézus jelenlétében, az ő örömében élek-e?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható Istenünk, Urunk! Te jól tudod, hogy mi lakik az emberben, mi lakik a szívünkben. A te képmásodat hordozzuk magunkban, ami azt jelenti, hogy nem önmagunkért, hanem neked élünk. Életünk akkor válik igazi értékké, ha azt a te és az emberek szolgálatára szenteljük. Alakíts át minket akaratod szerint, hogy szívünk mindig a te szándékaidat keresse! Add nekünk a szívünket átformáló megtérés kegyelmét, hogy Fiadhoz hasonlóan életünket áldozzuk neked!