Napi evangélium

Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy pogány százados járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom.” A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: „Menj!” – elmegy; a másiknak: „Jöjj ide!” – akkor hozzám jön; és szolgámnak: „Tedd ezt!” – és megteszi.”
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában.”

Elmélkedés:

A Kafarnaumban élő római katonatiszt magatartása a helyes adventi lelkületre ad példát nekünk. Ez az ember nem zsidó származású, mégis egy zsidó vándortanítóhoz, Jézushoz fordul, akinek csodáiról már hallhatott korábban. Katonaként hozzászokhatott ahhoz, hogy beosztottjai feltétel nélkül engedelmeskednek neki, szolgái minden parancsát feltétel nélkül teljesíteni fogják. Most viszont félreteszi a parancsoló hangnemet, nem ad határozott utasításokat, főként nem követelőzik, hanem kér, mégpedig alázattal kér. A kérés ténye annak elismerését jelenti, hogy az adott helyzetet nem tudja megoldani saját erejéből, rászorul más segítségére. Nem gondolja magát mindenhatónak, hanem elismeri annak hatalmát, csodatévő erejét, akitől most segítséget kér.
Aggodalom és bizalom jellemzi őt. Aggodalom a szolgája miatt és bizalom Jézus iránt. Tudja, hogy szolgáján az orvosok már nem segíthetnek, de ő nem akar belenyugodni, beletörődni ebbe a helyzetbe és egy pillanatra sem gondolja, hogy a szolga állapota megváltoztathatatlan, hanem felkeresi Jézust, hogy segítsen. Jól ismeri a zsidó szokásokat, amely szerint Jézus nem léphetne be egy pogány ember házába, ezért mondja: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám.”
Az advent bennünket is elindít, útnak indít. Adventi utunkon Jézussal, lelkünk gyógyítójával szeretnénk találkozni.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Jézus, reményünk! Téged követve azt választjuk, hogy szívünk mélyéből szeretünk. Te az evangélium örömét adod nekünk, bármily kicsinynek érezzük is azt. És mégis, mikor ellentmondások támadják meg lelkünket, add nekünk, hogy rád bízhassuk magunkat, ó Krisztus, és mi igyekszünk megosztani veled mindazt, ami az életben ránk nehezedik.