Napi evangélium

Abban az időben, amikor Jézus tanított, valaki megszólalt a sokaságból: „Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” Ő így válaszolt neki: „Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek, és elosszam örökségteket?” Majd a tömeghez fordult: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete”.
Példabeszédet is mondott nekik: „Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott, így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig. Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet! Ám az Isten így szólt hozzá: Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben gazdagodnék!”

Elmélkedés:

A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy Jézust egy olyan vitába, egy peres ügybe akarják bevonni, amely anyagi javakról, örökségről szól. Valaki arra kéri, hogy legyen döntőbíró egy örökösödési ügyben, bírja belátásra az illető testvérét, hogy neki is juttasson valamennyi részt a családi vagyonból. Jézus nagyon határozottan visszautasítja a kérést, semmiképpen nem akar bíró lenni egy ilyen ügyben, még az eset részletei, körülményei sem érdeklik.
Véleményét ugyan nem mondja el a konkrét üggyel kapcsolatban, de a kérés alkalmat ad neki, hogy a gazdagság, a vagyonszerzés veszélyére felhívja tanítványai figyelmét. Egy példabeszédet mond valakiről, aki esztelen módon semmi mással nem törődik, mint vagyonának gyarapításával. Úgy gondolkodik, hogy minél nagyobb a vagyona, annál nagyobb biztonságban élhet. Számára a jólét, a jelenben való lehető legjobb élet a fontos. De nem gondol a jövőre, nem gondol arra, hogy élete véget fog érni. Nem gondol, arra, hogy vagyonából semmit sem vihet át a túlvilágra. Nem gondol arra, hogy bűnt követ el azzal, hogy anyagi javaiból nem segít a rászorulókon, s ezzel saját üdvösségét teszi kockára.
A mennyországba nem földi kincseket, hanem csak jócselekedeteket vihetünk. Akinek Isten a gazdagsága, annak semmi másra nincs szüksége.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem, munkálkodj bennem, bűnös emberben, a te hatalmas kegyelmeddel, hogy készségesen magamhoz öleljem parancsaidat, és a talentumokat, amelyeket rám bíztál, sokszorosan gyümölcsöztessem dicsőségedre. A te dicséretedben, a te dicsőítésedben akarok élni, ó, Uram, szívbéli bizakodásban és örömben.