Napi evangélium

Galileai útjuk során Jézus ezt mondta tanítványainak: „Az Emberfiát az emberek kezébe fogják adni. Megölik őt, de harmadnapra feltámad.” Erre a tanítványok igen elszomorodtak. Amikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők Péterhez fordultak, és megkérdezték: „A ti Mesteretek nem fizet templomadót?” – „De igen” – felelte. Amikor belépett a házba, Jézus megelőzte őt kérdésével: „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől?” „Az idegenektől” – felelte Péter. Erre Jézus így szólt: „A fiak tehát mentesek. De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot, és az első halat, amelyik ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját: találsz benne egy pénzdarabot. Vedd ki és add oda nekik értem és érted!”

Elmélkedés:

A mai evangéliumi részlet helyszíne Kafarnaum városa, ahol Jézus többször is tartózkodott, hiszen itt lakott Péter apostol, s bizonyára az ő házában szokott megszállni. A téma a templomadó megfizetése, amit a kafarnaumi adószedők vetnek fel. Nem azokról az adószedőkről, vámosokról van itt szó, akik a rómaiak számára szedték be az adókat, s akiket e tevékenységük miatt a nép megvetett, hanem olyan személyekről, akik a jeruzsálemi templom fenntartására gyűjtötték az adót. Jézus nem akarja kivonni magát e kötelezettség alól, nem akar botrányt okozni az adó meg nem fizetésével, azért a maga módján gondoskodik arról, hogy a templomadó megfizetésre kerüljön. Mestere utasítását követve Péter kifog egy halat, aminek a szájában talál egy pénzdarabot. A pénz két személy templomadójának megfelelő összeg, ebből megfizeti Jézus és maga után a templomadót.
Máté evangélista leírása alapján azonban világossá válik számunkra, hogy nem is az adófizetés miatt érdekes az eset, hanem Jézus ehhez kapcsolódó kijelentése miatt. Az Úr azt állítja, hogy a fiak mentesek az adófizetés alól. A jeruzsálemi templom az Isten háza. Jézus az Isten Fia, tehát őt, a Fiút nem terhelné az adófizetés kötelezettsége, mégis megteszi ezt. Jézus tehát itt tanítást ad arról, hogy ő a mennyei Atya Fia és az istenfiúság határozza meg egész földi életét.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Üdvözítő Istenünk! El kell fogadnunk azt a tényt, hogy a te akaratod az volt, hogy szenvedésével és halálával váltson meg bennünket Jézus. Be kell látnunk: félre kell tennünk emberi gondolatainkat, hogy megérthessük a te szándékaidat! Azt az isteni szándékot, amely megengedte az emberi gyűlölet tombolását, megengedte a keresztre feszítést azért, hogy a szeretet legnagyobb jelét adja. A te irántunk való szereteted legnagyobb tanújelét láthatjuk abban, hogy Fiad, Jézus értünk szenvedett és értünk halt meg a keresztfán. Segíts felismerni Jézusban Megváltónkat!