Napi evangélium

Abban az időben: Nikodémus éjnek idején felkereste Jézust, aki így szólt hozzá: „Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek! A szél ott fúj, ahol akar: hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született.” Erre Nikodémus megkérdezte: „Hogyan lehetséges ez?” Jézus így válaszolt neki: „Te Izrael népének tanítója vagy, és nem érted ezeket? Bizony, bizony, mondom neked, hogy arról beszélünk, amit tudunk; és arról tanúskodunk, amit látunk. De a mi tanúságtételünket nem fogadjátok el. Ha földi dolgokról beszélek nektek és azt sem hiszitek el, hogyan fogjátok elhinni, ha mennyei dolgokról beszélek majd nektek? Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia. És amint Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják felmagasztalni az Emberfiát is, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen.”

Elmélkedés:

Nikodémust továbbra is a lelki újjászületés témája érdekli. Érdeklődését fokozták Jézus kijelentései az előzményekben. Kérdései személyes vágyakozásáról árulkodnak: át szeretné élni azt az újjászületést, amiről Jézus beszél neki. Jézus megérzi Nikodémus vágyakozását, észreveszi jószándékát, és látja, hogy szeretne megújulni vallásosságában. Ezért válasza arra irányul, hogy megnyissa ennek a jószándékú embernek az értelmét új dolgok felismerésére. Fel akarja emelni Nikodémus tekintetét, hogy ne a földi dolgok szintjén gondolkozzon, hanem felemelkedjen a mennyei dolgok szintjére.
Ugyanezt szeretné Jézus tenni velünk is. Korunk nemzedéke túlságosan bezárja magát a földi létezés határai közé, a születés és a halál eseménye közé. E határok között tervezzük saját életünket és e két határpont között tervezgetik a szülők gyermekeik életét. Az örökkévaló Istenre és a feltámadt Krisztusra tekintve ébred fel bennünk a vágy, hogy túllépjünk e határokon. És egyedül tőle, az öröktől fogva létező, de mégis időbeli létezést vállaló és e világra születő, valamint földi élete után a mennyországba, az örökkévalóságba visszatérő Jézus Krisztustól várhatjuk, hogy elvezet minket az örök életre. Hát emeljük fel fejünket, emeljük tekintetünket Krisztusra, fordítsuk gondolatainkat az örökkévalóság felé!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Nap mint nap szomjazok igazságodra, készséges szívvel hallgatlak téged, aki utat mutatsz számomra. Tanulékony lélekkel figyelek rád és kifejezem készségemet, hogy tanításod szerint akarok élni. Alakítsd át életemet a te éltető és üdvösségre vezető igazságoddal!