Napi evangélium

Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta, hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn Galileába érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis mindazt, amit Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett, mert ők is ott voltak az ünnepeken. Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta.
Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt. Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” A királyi tisztviselő azonban így szólt: „Uram, jöjj, mielőtt meghalna a fiam!” Jézus erre azt felelte: „Menj csak! Fiad él.” Hitt az ember Jézus szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: „Melyik órában lett jobban?” Ezt mondták: „Tegnap déltájban hagyta el a láz.” Az apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: „Fiad él.” Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus második csodája, amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után).

Elmélkedés:

Az evangéliumok Jézus működésének kezdetétől fogva bemutatják azokat, akik kételkedve figyelik tevékenységét. A vallási élet irányítói, a farizeusok és az írástudók az első pillanattól kezdve gyanakvással hallgatják tanítását, amely valóban újszerűen tárja fel Isten országának titkát. Még nagyobb figyelemmel és gyanakvással hallgatják azokat a tanításait, amelyek a törvények helyes értelmezésével és megtartásával kapcsolatosak. Nehezményezik például azt, hogy szombaton is gyógyít, azaz munkát végez és ezzel megszegi a nyugalomra vonatkozó előírásokat. Rosszindulatuk jele az a vád is, miszerint a gonosz lelkek fejedelmének segítségével képes kiűzni a megszállottakból az ördögöket. Később pedig kérdéseket tesznek fel neki az adófizetéssel, a házassággal vagy a parancsokkal kapcsolatban. Ezekben a helyzetekben bölcs feleleteivel Jézus tanúságot tesz arról, hogy jól ismeri a mózesi törvényt, de azok szószerinti értelmezése helyett azt ajánlja, hogy az eredeti isteni szándékot kell feltárni és figyelembe venni.
A farizeusok és írástudók kötekedő megnyilvánulásaival szemben a nép lelkesen hallgatja őt, szavaiban, tanításában felismerik Isten igazságát, azt az igazságot, amely felszabadító örömhír mindenki számára: Isten irgalmas és irgalmát mindenki megtapasztalhatja.
A kérdés az, hogy ki hisz Jézusban? A királyi tisztviselő kérése azért teljesül, mert „hitt az úr szavában.” Én hiszek-e Jézus szavában? Hiszem-e, hogy egyedül az ő tanítása vezet az üdvösségre?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Szentséges Atyánk, szenteld meg életünket! Kísérj minket hatalmaddal, hogy tanúsíthassuk: te, aki mindenek forrása vagy, egyedüli forrása vagy a szeretetnek és a szabadságnak. Köszönjük neked az Istennek szentelt élet ajándékát, mely a hitben téged keres, s a maga egyetemes küldetésében mindenkit arra hív, hogy a hozzád vezető utat járja.