Napi evangélium

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!

Elmélkedés:

Az okos és a hűtlen szolgákról szóló tegnapi példabeszéd női változatát olvastuk a mai evangéliumban, amely az okos és a balga szüzekről szólt. Az előzővel ellentétben ez a rész már nem elsősorban a várakozás időszakára figyel, hanem a vőlegény (az Úr) megérkezésének körülményeit is részletezi.
Ezek szerint mindazok, akik felkészülten várakoztak, azonnal bemehettek a menyegzős házba, amely jelen esetben az örök élet üdvösségét jelképezi. Azok viszont, akik késve érkeztek, hiába próbáltak később bejutni. Az üdvösség várása nagyon is gyakorlati dolog. Nem elég tehát a Hiszekegyben megvallanunk, hogy Krisztus „újra eljön dicsőségben”, hanem állandóan készen kell állnunk a vele való találkozásra.
Azt a cselekedetet, hogy az okosak nem adtak olajukból a balgáknak, nem érdemes irigységnek minősítenünk, hiszen az evangélista nyilvánvalóan azt akarta ezzel kifejezni, hogy az üdvösségre jutás mindenkinek személyes felelőssége. Senki sem tud mások helyett üdvözülni és senki sem tud mások érdemei miatt üdvözülni. Jócselekedeteinkkel csak a magunk üdvösségét tudjuk biztosítani, de imádságainkkal másokat is segíthetünk abban, hogy ők is az üdvösség útján haladjanak. A mi törekvésünkön és jótetteinken múlik, hogy elnyerjük-e Istennek ezt a végtelen értékű, és mindenkinek felkínált ajándékát.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Istenünk! Te egyetlen Fiaddal és a Szentlélekkel a béke, az irgalom, a szeretet, a megbocsátás és a jóság Istene vagy. A te békéd, a te nyugalmad, a te szereteted és kegyelmed, istenséged irgalma legyen velünk és közöttünk életünk minden napján!