Napi evangélium

Egy alkalommal: Péter megkérdezte: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?” Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet.”

Elmélkedés:

Péter apostol a tanítványok jutalma felől érdeklődik. Egészen emberi a kérdés, amelyből érződik, hogy Péter is és a többiek is inkább valami evilági, földi jutalomra gondolhattak, mintsem mennyeire. Isten nagylelkűsége azonban nem csupán itt a földi életben akarja megjutalmazni a hűséges tanítványokat, hanem az örök életet ajánlja fel mindenkinek. A történet kapcsán mindannyiunkban felmerül a kérdés: miért követem Jézust? Miért vagyok tanítványa? Mit várhatok tőle? Kérdéseink jogosnak nevezhetők. De képes vagyok mindent elhagyni Jézus szeretetéért? Elhagyok-e mindent, ami ehhez a világhoz köt? Valóban le tudok mondani mindenről? Aki ezt meg tudja tenni, biztosan számíthat a megígért jutalomra és az örök életre is.
A helyes döntésért érdemes imádkoznunk. A Szentlélek legfőképpen abban tud minket segíteni, hogy eljussunk a mennybe, az üdvösségre. És ezért valóban érdemes hozzá imádkozni. Ő mondja meg nekünk, hogy mit kell elhagynunk üdvösségünk érdekében és mit kell érte megtennünk. Ha hallgatunk szívünkben megszólaló szavára és megtesszük mindazt, amire ösztönöz minket, akkor Jézus ígérete szerint elnyerjük az örök életet. Kérhetünk-e többet Istentől, mint az örök élet? Adhat-e nekünk Isten többet, mint az örök élet?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem! Hosszú az út! Sokan elfáradnak; feladják vagy azt gondolják: nem lehet segíteni, ezért együnk-igyunk, és vigadjunk. Ámde mi a te ajándékaidat fogadtuk magunkba. Szent ételeddel megerősítve új utakat kell keresnünk egymás felé. Add, hogy osztozkodjunk egymással azon, amit magunkhoz vettünk.