Napi evangélium

Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.

Elmélkedés:

Létezik-e Isten?
Egy férfi egyszer fodrászhoz ment, hogy levágassa a haját. Munka közben a fodrász beszélni kezdett hozzá, s hamar Istennél kötött ki, pontosabban annál, hogy Isten nem létezik. Véleményének igazolására a szokásos érvet hozta elő. Annyi szenvedés, betegség van a világban, miért nem szünteti meg ezeket az Isten? Ha létezne, akkor nem tűrné el, hogy az emberek ennyi nyomorúságot elviseljenek. Közben kimutatott az ablakon, az utca szemközti oldalán, a járdán ülő két koldusra: Nézze csak milyen nyomorúságos az életük! Miért nem ad nekik Isten jobb sorsot? Azért, mert nem is létezik. A sok rossz és baj mind azért van a világban, mert nem létezik Isten, aki megszüntethetné azokat. A férfi türelmesen hallgatta a fodrász mondandóját, tudta, hogy nem sok értelme volna vitázni vele. Amikor a fodrász végzett, megköszönte munkáját, fizetett és elköszönt. Az utcáról még visszalépett és így szólt: „Tudja, a fodrászok nem léteznek. A világon nincs egyetlen fodrász sem.” A fodrász csodálkozva kérdezte: „Hogy mondhat ilyet? Hiszen éppen most vágtam le a haját. Én is egy fodrász vagyok.” De a férfi folytatta: „Márpedig a fodrászok akkor sem léteznek. Nézze csak azokat a koldusokat, milyen ápolatlan és hosszú a hajuk és a szakálluk. Ha léteznének fodrászok, akkor nem volnának ilyenek, és nem volna egyetlen hosszú hajú ember sem a világon.”
A kérdést, hogy létezik-e Isten, sokféle oldalról meg lehet közelíteni. Megkérdezhető, hogy bizonyítható-e létezése, mint teremtőé? A teremtett világ szépségét, rendezettségét, belső törvényszerűségeit látva az emberek egy része azt mondja, hogy ez mind Istennek köszönhető. Mások szerint mindez egy bizonyos fejlődésnek köszönhetően alakult ki. Egy másik szempont szerint Isten az erkölcsi rend szerzője, ő határozza meg, hogy mi nevezhető jónak és mi rossznak. Mások szerint maga az ember dönti el, hogy miként minősíti a cselekedeteket, ennek szélsőséges megnyilvánulása az, miszerint minden jó, amit az ember tesz, a rossz, a bűn nem is létezik. További szempont az igazságosság, miszerint életünk végén Isten lesz a bíránk, ő fog igazságos ítéletet mondani életünkről. Mások szerint a földi életben az igazságtalanság uralkodik az emberek között, és mindig lesznek olyanok, akik szerint nekik több jár a földi javakból, mint másoknak, s ez az igazságtalanság soha nem szüntethető meg. Isten létezését megközelíthetjük abból a szempontból is, hogy a hívő emberek szerint ő adta szívünkbe a boldogságvágyat, a boldogság keresését és azt is, hogy a túlvilági, örökké tartó boldogságra vágyakozzunk. És ha Isten adta nekünk ezt a vágyakozást a boldogság után, akkor ő is töltheti azt be. A nem hívő emberek szerint mindenkinek egyedül kell megküzdenie saját boldogságáért.
Bármilyen szempontból is közelítjük meg a kérdést, mindig lesznek olyanok, akik hívő emberként válaszolnak, mások viszont a hitetlenség nézőpontjából. Érvekkel, cáfolhatatlan magyarázatokkal és tudományos bizonyítékokkal egyik tábor sem fogja meggyőzni a másik tagjait. Mert Isten létezésében akkor kezd el hinni az ember, amikor a szíve mélyén meghallja Jézus hívását: Jöjjetek hozzám mindnyájan! Ez a szeretetteljes hívás indíthatja el az embert a hit útján. Imádkozzunk azért, hogy a nem hívők egyszer meghallják szívük mélyén az Úr hangját.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk és Mesterünk, Jézus Krisztus! Akaratodat, mondanivalódat, üzenetedet szelíden közlöd velünk. Nem kényszerítesz minket semmire, hanem azt kéred, hogy szabadon elfogadjuk törvényeidet, amelyek földi boldogságunkat és örök üdvösségünket egyaránt szolgálják. Mennyi jóság, barátság, rokonszenv fedezhető fel szavaidban. Mennyi megértést, elfogadást tanúsítasz a bűnösök, a gyengék iránt. Milyen türelemmel várod, hogy megértsünk téged. Segíts minket, hogy egyre jobban megismerjük és megértsük tanításodat, és amit megértettünk, azt meg is valósítsuk.