Napi evangélium

Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. Senki sem tesz régi ruhára új szövetből foltot, mert az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe: mert így kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való; akkor mindkettő megmarad.”

Elmélkedés:

Jézus Krisztus e világba jövetelével új korszak kezdődött az emberiség számára. A Megváltóra és az isteni ígéretek beteljesülésére való várakozás ideje elmúlt, beköszöntött az üdvösség korszaka. Jézus fellépéséből ez nyilvánvalóan kiderült a kortársak számára, hiszen tanítása egészen újszerű módon világította meg azt az igazságot, amely az embereket az üdvösségre vezeti és csodái által megtapasztalhatóvá vált Isten irgalma. Az üdvösség új korszakának jeleit mindenki láthatta, de egyesek nem ismerték fel e jeleket, nem tulajdonítottak nekik jelentőséget.
Jézus mennybemenetele újabb fordulópontot jelent. Földi életből való távozását követően új korszak kezdődik a köréje gyűlt és őt követő közösség, az Egyház számára. Ez az idő komoly próbatételt jelent mindenki számára, s ezt csak azok állják ki, akiket újjáalakít Isten Lelke. Az ószövetségben több alkalommal hangzik el az ígéret, hogy Isten meg fogja lelkileg újítani népét. Jézus mennybemenetelét követően aztán hamarosan elérkezik a Szentlélek, aki megújítja a tanítványok szívét, s elkötelezettségre és tanúságtételre indít. A Lélek bennünk való működése által folyamatosan megújul bennünk az istenképiség. Életünk célja az, hogy egyre hasonlóbbá váljunk ahhoz, akivel halálunk után találkozni fogunk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, szívem szeretet nélkül nem tud meglenni. De még sokáig kell veled menetelnem, míg szeretetedet igazán megismerem. Akkor talán megtanulom, hogy a szeretet ott kezdődik, ahol kész leszek feltétel nélkül magam odaadni. Szívem tele van boldogság utáni vággyal, de ez a vágy is megkínoz, mert nem tud igazán beteljesülni. Ezért kell előbb abba a sötétségbe esnem, mely önző kívánságaimat kioltja. Csak akkor lesz a szeretetem oly erős, mint a halál, mert akkor saját önzésem börtönét törtem át, és szabaddá lettem, mint ahogy a halál szabaddá tesz bennünket az isteni élet dicsőségére. Uram, töltsd be ürességemet, hogy szereteted halvány sugarát mindig láthassam!