Napi evangélium

Abban az időben: Amint Jézus továbbhaladt, látott egy Máté nevű embert a vámnál ülni. Így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felállt és követte őt. Később, amikor Jézus Máté házában vendégeskedett, eljött sok vámos és bűnös, és helyet foglaltak az asztalnál Jézussal és tanítványaival együtt. Meglátták ezt a farizeusok és megkérdezték tanítványait: „Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” Jézus meghallotta ezt, és így válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek csak, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot! Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.”

Elmélkedés:

A mai evangéliumban Jézus a következőt mondja: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” Kijelentését azoknak címzi, akik helytelenítik, hogy betér Máténak, a vámosnak házába.
Istennel való kapcsolatunk egyik jellegzetes eleme, hogy beismerjük bűneinket. Nem szégyen bűnösként odaállni a szent Isten elé, hiszen e találkozás a lelki újjászületés forrása. Esendőségünk és gyengeségünk megvallásának nem az a célja, hogy még jobban elkeseredjünk vagy elveszítsük önbizalmunkat. Isten előtt azért valljuk meg bűneinket, mert él bennünk a remény, hogy ő nem akar meghagyni a bűnös állapotban, hanem fel akar minket emelni. Él bennünk a remény, hogy ő nem megbüntetni akar minket, hanem megbocsátani, mert végtelenül irgalmas. Él bennünk a remény, hogy ő képes jóvá alakítani bennünket. A lelki felemelkedés első lépése a bűnbánat. Az irgalmas Jézus ma hozzánk fordul, és minket, bűnösöket, bűnbánókat hív, miként egykor meghívta Mátét. Egy vámost, egy pénzbeszedőt hívott meg, akit mások bűnösnek tartottak foglalkozása miatt. Az Úr betér a mi házunkba, a mi otthonunkba is, ahogyan betért Máté házába. S miként Máté életét megváltoztatta e találkozás, ugyanúgy az én életemet is új irányba állítja. Mit teszek, ha megszólít, meghív az irgalmas Jézus?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, arra rendeltél minket, hogy örömben éljünk. A munka egyedül nem töltheti be életünket; add hát, hogy megértsük az öröm mélyebb értelmét, az ünnep, az ünneplés, a játék, az üdülés, a pihenés, a művészet belső gazdagságát és felemelkedettségét, de leginkább add meg a bennünket szerető, ránk váró emberekkel való együttlét örömét. Örömvárásunknak az legyen a csúcspontja, mint ahogyan te is mondottad: öröm nekem az emberek között lenni.