Napi evangélium

Jézus egy alkalommal hajóba szállt, és tanítványai követték őt. Egyszerre csak heves vihar tört ki a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a hajót, Jézus pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá, és fölkeltették: „Uram, ments meg minket! Elveszünk!” Jézus így szólt hozzájuk: „Mit féltek, kicsinyhitűek?” Aztán fölkelt, és parancsolt a szélnek meg a tengernek. Erre nagy csendesség lett. Az emberek csodálkozva kérdezték: „Kicsoda ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”

Elmélkedés:

Máté evangélista egészen röviden írja le a vihar lecsendesítésének történetét, és csak arra koncentrál, hogy az apostolok a halálveszélyben Jézushoz fordulnak, aki megdorgálja őket kishitűségük miatt. Jézus végig központi helyen áll. Az apostolokkal való párbeszéd nem a csoda után szerepel, mint Márknál (vö. Mk 4,35-41), hanem a természeti csodát megelőzően, s ezáltal nagyobb jelentőséget kap a Jézusban való hit és Jézus hitre tanító magatartása.
Ahogyan a vihar elnémítása is természetfeletti cselekedet, ugyanúgy a hitet sem tarthatjuk természetesnek, hanem Isten természetfeletti ajándékának kell tekintenünk. A hitre való eljutásban és az abban való megerősödésben mindig Jézus legyen a mi tanítómesterünk!
A leírást olvasva elcsodálkozunk a tanítványok halálos félelmén. Vajon miért érzik vesztüket? Mi okozhatta félelmüket? A válasz egyszerű: a viharra figyelnek és nem Jézusra. Hiába van velük Jézus, ők megrettennek a vihar erejétől. A mi félelmeinknek is sokszor az lehet az oka, hogy nem vesszük észre a közelünkben lévő Jézust. Vagy azt hisszük, hogy nem figyel a gondjainkra. Ő pedig egyetlen pillanat alatt legyőzi a természet erejét, legyőzi a félelmet, legyőzi a kicsinyhitűséget.
Engedem-e, hogy lecsendesítse háborgó szívemet, s megadja lelkem csendességét?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, azt parancsoltad nekünk, hogy felebarátunkat úgy szeressük, mint saját magunkat. Szerettél bennünket, ezért nem elégedtél meg azzal, hogy a biztos part felől csak tanácsokkal láss el minket. Nem is hagytál ránk kész receptgyűjteményt, hogy bármely szituációban gondolkodás nélkül kövessük azokat. Azt kívánod tőlünk, hogy téged követve, életünket megosszuk másokkal, mint ahogy te tetted, Királyunk.