Napi evangélium

Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy (pogány) százados járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom őt.” A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: Menj! – elmegy; a másiknak: Jöjj ide! – akkor hozzám jön; és szolgámnak: Tedd ezt! – és megteszi.”
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony, mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, a választott nép fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Ott sírnak majd, és fájdalmukban csikorgatják fogukat.” A századosnak pedig azt mondta Jézus: „Menj, és legyen úgy, amint hitted.” És meggyógyult a szolga még abban az órában.
Ezután Jézus Péter házába ment. Látta, hogy annak anyósa lázas betegen fekszik. Megérintette kezét, mire a láz elhagyta őt. Fel is kelt, és szolgált neki. Amikor beesteledett, sok, ördögtől-megszállott embert vittek Jézushoz. Szavával kiűzte a gonosz lelkeket, és minden beteget meggyógyított, hogy beteljesedjék Izajás próféta jövendölése: „Gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket ő hordozta.”

Elmélkedés:

A nem hívő ember természetes magyarázatot keres a számára megmagyarázhatatlan jelenségekre. Azért teszi ezt, mert nem akarja elfogadni, hogy Isten időnként beavatkozik az emberek sorsába és rendkívüli dolgokat tesz. Sok mai ember – miközben mindenféle buta horoszkópot elhisz – továbbra is ragaszkodik saját hitetlenségéhez. Az evangéliumi leírásokból kiderül, hogy az emberek egykor hittel fordultak Jézushoz, s cselekedetei sok emberben hitet ébresztettek.
A mai evangéliumi történet szerint egy katonatiszt fordult Jézushoz beteg szolgája érdekében. Jézus kész azonnal indulni, hogy segítsen a betegen, de ekkor a százados jelzi, hogy csak egy imádságot kér otthon lévő szolgájáért, mert hiszi, hogy Jézus képes a távolból is meggyógyítani őt. Jézus megdicséri a bátor és feltétel nélküli hitet, s csodát tesz a szolgával, aki abban az időben odahaza meggyógyul.
A katonatiszt méltatlanságának megvallásával kéri a segítséget: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj.” Pontosan ezeket a szavakat imádkozzuk a misében a szentáldozást megelőzően. „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem.” Jézus az alázatosak, a kicsinyek, a bűnbánók szívébe tér be a legszívesebben. Méltatlanságunk elismerése nyitja meg számára a kaput, hogy találkozhasson velünk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Hála neked, szentséges Atyánk, mert megadod nekünk, hogy látható szentélyt építsünk, mely Isten és ember kegyelmi kapcsolatának csodálatos jelképe és színhelye: ide várod jóságos szívvel az élet zarándokútját járó népedet. Híveidből is itt építesz magadnak élő templomot, és itt gyarapítod világszerte elterjedt Egyházadat, hogy Krisztus titokzatos testévé váljék, és mennyei Jeruzsálemmé legyen végül, mint valóra vált béke-látomás. Ezért szentjeid boldog seregével együtt a dicsőség templomában magasztalunk téged.