Napi evangélium

Egyszer néhány farizeust és Heródes-párti embert küldtek Jézushoz, hogy szaván fogják őt. Azok odamentek hozzá, és megszólították: „Mester, tudjuk, hogy igazmondó vagy. Nem befolyásol a mások véleménye, és nem nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?” Jézus azonban átlátott álnokságukon, és ezért így szólt: „Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!” Erre odavittek egyet. Ő pedig megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és felirata ez?” Azok ezt felelték: „A császáré.” Jézus pedig így folytatta: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” Azok igen elcsodálkoztak (Jézus feleletén).

Elmélkedés:

Az adófizetéssel kapcsolatos evangéliumi történetnél érdemes odafigyelnünk a kérdezőkre. A jelenetnél szereplő farizeusok, ahhoz a vallási csoporthoz tartoztak, akik határozottan elutasították a római fennhatóságot és az ország jövőjét a nemzeti függetlenségben látták. Politikailag ezzel ellentétes nézetet vallottak a Heródes-pártiak, akik a fennálló hatalmi rendszer haszonélvezői voltak, elfogadták és kiszolgálták a rómaiakat. A két csoport tagjai a Jézussal szembeni hatékony fellépés reményében most félreteszik ellentétes nézeteiket, és miután gyanúsan sok dicsérettel halmozzák el Jézust, közösen teszik fel a kérdést: „Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” Ha Jézus ellenzi az adófizetést, akkor a Heródes-pártiakkal kerül szembe, ha helyesli a császárnak fizetett adót, akkor pedig a kérdező farizeusokkal.
Jézus rögtön átlátja a helyzetet, nem akar egyik csoport céltáblája sem lenni, ezért bölcs válaszával kikerül a kellemetlen helyzetből: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” A földi hatalommal szembeni, evilági kötelességeinket nem szabad szembeállítanunk Isten iránti kötelességeinkkel. Ha teljesítjük mindazt, amit Isten vár tőlünk, meg fogjuk találni az evilági dolgok helyes rendjét is.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk! Fiad, Jézus Krisztus vállalta a kereszt súlyát. Odaadta értünk az életét. Taníts meg minket, Istenünk, hogy mindennapjainkban készségesen vállaljuk az áldozatot. Nem beletörődést, hanem tudatos vállalást kívánsz tőlünk. Add, hogy életünket Krisztus szerint alakíthassuk. Add, hogy életünket értelmesen tudjuk leélni. Add, hogy feladatainkat készséggel vállalhassuk.