Napi evangélium

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek.

Elmélkedés:

A mai evangéliumi hasonlat kapcsán gondolkozzunk el a következőn: Az Úr szavai szerint mi vagyunk a szőlővesszők, akik hozzá kapcsolódunk, és akiket – ha gyümölcsöt tudunk teremni – Jézus megtisztít, hogy még többet teremjünk. Milyen nagy vigasztalás és öröm számunkra, hogy Jézus alakít minket! Ő formálja a mi szívünket és lelkünket, hogy Istennek tetsző legyen az életünk!
Ha meghoztuk életünkben a döntést, hogy vele akarunk élni és benne akarjuk a lélek gyümölcseit teremni, azaz ha megtesszük felé az első lépést, akkor ő siet a segítségünkre. Az első pillanatban nem várja tőlünk, hogy azonnal bőséges termést hozzunk, hanem megelégszik azzal a kevéssel, amit a magunk erejéből adni tudunk neki. Arra kell csak vigyáznunk, hogy – miként a szőlővesszők a szőlőtőhöz – hozzá kapcsolódjunk, és belőle merítsünk erőt, nehogy elszáradjunk vagy terméketlenné váljunk. Ha látja bennünk az életképességet, a lelki erősség csíráját, akkor ő már tudja, hogyan kell alakítania életünket, hogy bő termést hozzunk. Szüntelenül, de főleg életünk meghatározó döntési helyzeteiben, bízzuk rá magunkat, hogy ő irányíthasson és alakítson minket. Ne a magunk feje után menjünk olyan úton elindulva, ami pillanatnyilag esetleg jónak tűnik, hanem engedjük, hogy ő vezessen minket. Így válunk Jézus tanítványaivá.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Krisztusé vagyunk. Nem máshoz, hanem hozzá tartozunk. Egységünk alapja: a keresztségben Krisztus bennünket magáénak fogadott és önmagával egyesített. Az egység, melyet Krisztusban egymással megosztunk, nagyobb a múltbeli és jelenlegi különbségeinknél, melyek egyházainkat ma is elválasztják. Szerető Istenünk! Köszönjük neked, hogy Krisztusban eggyé tettél bennünket. Adj nekünk felismerést és bátorságot, hogy Egyházadat egységben és szeretetben építhessük! Add, hogy életünkkel és egyházaink szolgálatával a te szeretetedről tegyünk tanúbizonyságot!