Napi evangélium

Miután a húsvéti vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát, így szólt hozzájuk: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is cselekedtek. Nem mindnyájatokról mondom ezt. Ismerem azokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az írásnak: „Akivel megosztottam kenyeremet, sarkát emelte ellenem.” Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok. Bizony, bizony, mondom nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem.”

Elmélkedés:

A mai evangéliumi részlet az utolsó vacsora termébe vezet minket. Amikor Jézus a vacsora közben megmosta apostolai lábát, egyértelművé tette számukra, hogy a szeretetnek, a szolgálatnak és az alázatosságnak tettekben kell megnyilvánulnia. A lábmosás nem csupán jelképes volt, hanem olyan tett, amelyet Krisztus tanítványainak utánozniuk kell. A szolgálat szellemét az apostoloknak és minden kor keresztényeinek el kell sajátítaniuk.
Napjainkban sokan megalázónak tartják a szolgálatot, s főként attól irtóznak, ha beteg embertársukat, magatehetetlen hozzátartozójukat kell gondozniuk. A szeretettel végzett szolgálat soha nem megalázó, de valóban alázat szükséges hozzá, amely megadja a szolgálat értékét. És van egy másik szempont is, ami miatt keresztényként engednünk kell, hogy a szolgálat vezessen bennünket. Ugyanis minden szolgálat, különösen a legkisebbeknek, az elesetteknek, a nélkülözőknek és a nincsteleneknek nyújtott segítség, olyan cselekedet, amelyet személyesen Krisztusnak teszünk. Ő mondja majd a végső ítéletkor: „amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt 25,40). De ha megtagadjuk a segítséget, azt Krisztustól tagadjuk meg.
Minden emberben Krisztusnak szolgálunk. Tanuljuk meg tőle a szeretetből végzett szolgálatot!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Jóságos Istenem, hálás szívvel köszönöm neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek téged mindenek fölött! Ámen.