Napi evangélium

Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita támadt a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” – kérdezték. Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem ugyanis valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez a mennyből alászállott kenyér. Nem az, amelyet atyáitok ettek, és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.

Elmélkedés:

Az oltáriszentség egyesíti az eget és a földet, Istent és az embert. Az Oltáriszentség magába foglalja az egész teremtést és az ember újjáteremtésének a forrása. Jézus Krisztus, az Isten Fia azért lett emberré, hogy helyreállítsa a teremtés eredeti rendjét, és lehetőséget adjon az embernek a lelki újjászületésre, hogy olyan emberré váljunk, amilyennek bennünket a teremtő Isten elképzelt. Isten Fia azért válik újra és újra jelenvalóvá az Oltáriszentségben, hogy nekünk adja önmagát, mint a megújulás, az újjászületés forrását.
Az eucharisztikus beszéd egykori hallgatói még semmit sem érthettek ebből, mert még nem történt meg az Úr utolsó vacsorája, szenvedése, kereszthalála és feltámadása. Ezért kérdezik, hitetlenkedve és csodálkozva: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” Nem ismerik még az Oltáriszentség titkát. Nem tudhatják még, hogy az Úr által adott élő kenyér az Egyház közösségének és a Krisztusban hívőknek a legdrágább kincse.
Az utolsó vacsorán Krisztus önmagát adta az apostoloknak. De rendelkezésének megfelelően nem egy múltbeli esemény ez, hanem szüntelenül megismétlődő áldozat. Az Oltáriszentség által oly módon részesedhetünk Krisztus áldozatából, mintha mi magunk is ott lettünk volna az apostolokkal az utolsó vacsora termében az Eucharisztia alapításakor. Minden szentmisében, amikor megáldozunk, gondoljunk erre!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, mivel te a lelkünkben laksz, a te imád a miénk is, én pedig szeretnék abban szüntelenül részt venni; ezért lelkem kis edényként az élet e forrása alá tartom, és hogy ezt tovább tudjam adni a lelkeknek, hagyom, hogy végtelen szereteted hullámai elborítsanak.