Napi evangélium

Abban az időben Jézus kiment az Olajfák-hegyére. Kora reggel pedig újra megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön. Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt el?” „Senki, Uram” – felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”

Elmélkedés:

A mai evangéliumi történet azt mutatja be, hogy Jézus hogyan találkozik a bűnös emberrel, és hogyan ad számára új lehetőséget az élethez. Jelen esetben a bűnös ember, a házasságtörő asszony nem kezdeményezi ezt a találkozást, de a törvénytudók olyan helyzetbe kényszerítik őt, hogy Jézus elé kerül. Jézus sem kezdeményezte ezt a találkozást, de alkalom számára, hogy kimutassa irgalmát és tanúságot tegyen arról, hogy Isten valóban irgalmas az emberhez. Az írástudók, az asszony vádlói röviden ismertetik Jézussal a tényállást, elmondják, hogy ilyen esetekben mi a teendő a törvény szerint és várják Jézus ítéletét. Az asszony ezalatt csendben van, nem hagyják védekezni, talán nem is akar, ő is várja az ítéletet, amely a törvény szerint halál. Jézus viszont nem ítélkezik az asszony felett, hanem bölcsességével elnémítja a vádlókat.
A történetben nincs szó az asszony bűnbánatáról, mert az evangélista számára itt fontosabb az Isten részéről megmutatkozó irgalom, amely felemeli és új úton indítja el az embert. A történet arra is figyelmeztet minket, hogy nincs jogunk ítéletet mondani embertársunk felett. Az ember cselekedeteinek, egész életének megítélése Isten joga. Ő a bűnbánatunkat várja és kimutatja irántunk irgalmát. A bűnből tehát fel lehet emelkedni. Kérjük ehhez Isten kegyelmét!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Én csak szegény bűnös vagyok, Uram, de mihelyt szólítalak, kegyelmeddel és irgalmaddal egészen elárasztasz engem. Legnagyobb boldogságomról mondanék le, ha nem törekednék arra, hogy mindig csodálatos jelenlétedben éljek! Ámen.
Kolumbusz Kristóf