Napi evangélium

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona”. Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
szavaid szerint békességben,
mert szemeim meglátták Szabadításodat,
melyet minden nemzet számára készítettél,
hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,
és dicsőség népednek, Izraelnek.
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!” Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.
Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.

Elmélkedés:

A mai ünnep hivatalos elnevezése: Urunk bemutatása. A név arra utal, hogy negyven nappal Jézus születése, azaz karácsony után a mózesi törvények szerint Mária és József elvitték az újszülöttet a jeruzsálemi templomba, hogy ott bemutassák Istennek, hálát adjanak születéséért és egyúttal bemutassák az ilyenkor szokásos áldozatot. Az ünnep sajátos magyar elnevezése: Gyertyaszentelő Boldogasszony, amely név inkább azt sugallja, hogy Mária-ünnepről van szó. Természetesen értelmetlen volna vitát kezdeni arról, hogy akkor most valójában Jézust ünnepeljük vagy Máriát ezen a napon, hiszen vallásos tiszteletünk, imánk és hálaadásunk mindkettőjük felé száll.
Lukács evangélista, aki írását elsősorban nem a zsidóságból, hanem a pogányságból a krisztusi hitre térteknek szánja, részletesen leírja a bemutatás okát és megmagyarázza a zsidó törvényeket, hiszen művének címzettjei nem ismerhették ezeket. Ezt követően tér rá Simeon és Anna prófétanő jelenlétére. Mindketten azokat a nemzedékeket képviselik, akik az ószövetségi időkben a megváltó jövetelére vártak. Hálaadásuk most azért szól a mindenható Isten felé, mert nem csupán várhatták, hanem meg is pillanthatták a megváltót, ezért is örvendeznek nagy örömmel az isteni ígéret beteljesedésén.
A mai ünnep erősíti bennünk a hitet, hogy Isten ígéretei mindig valóra válnak a történelemben és a személyek életében.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, segíts, hogy örömhíredet hirdethessük! Add, hogy hívásodra mindig figyelni tudjunk! Te azt kívánod, hogy az emberek szabadon kövessenek Téged. Nyisd meg, kérünk, az emberek szemét, hogy meglássák az evangélium fényét. Nyisd meg az emberek szívét, hogy befogadják a Te igéd igazságát, és boldogok legyenek, mert az örömhírben életet találnak.