Napi evangélium

Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: „Honnét vette ezt? Miféle bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?” És megbotránkoztak benne. Jézus erre megjegyezte: „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában, rokonai körében, a saját házában.” Nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott hitetlenségükön.

Elmélkedés:

Szent Márk evangélista leírása szerint Jézus, miután megkeresztelkedett, a kafarnaumi zsinagógában kezdi el működését, ahol egy szombati napon tanít, majd ördögöt űz egy megszállottból. A következő időszakban Kafarnaumból indulva körbejárja a Genezáreti-tavat, ellátogat Galilea több településére és pogányok lakta vidékekre is eljut. Útja során visszatér abba a városba, ahol nevelkedett. Világos számunkra, hogy Názáret városáról van szó, bár a helység nevét egyedül Lukács evangélista jegyzi le a zsinagógai fellépéssel kapcsolatban. A helyszínt Márk evangélista így jelöli meg: „Jézus megérkezett saját városába.” A szentmisén való felolvasásra szánt szövegünk első mondata a könnyebb érthetőség érdekében a „saját város” kifejezést már helyettesíti a Názáret névvel, most mégis inkább az eredeti kifejezéshez kapcsoljuk gondolatainkat.
Jézus a saját városának tekinti Názáretet, ahol felnevelkedett. Éppen e városból való származása miatt szokás őt názáreti Jézusnak hívni. A názáretiek is úgy gondolják, hogy Jézus egy közülük való ember, jól ismerik őt gyermekkorától fogva, illetve családját is. Ezért sorolják fel családtagjainak nevét, illetve nevezik meg őt „Mária fiaként.” Úgy tűnik azonban, hogy Jézus földi származásának ismerete megakadályozza a názáretieket abban, hogy felismerjék isteni származását, s ezt abból látjuk, hogy hitetlenül, kételkedve fogadják őt, majd pedig elutasítják.
Hitetlenségükön maga Jézus is elcsodálkozott, miként az enyémen is, ha előítéletekkel vagyok iránta.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható Istenünk, Urunk! Te jól tudod, hogy mi lakik az emberben, mi lakik a szívünkben. A te képmásodat hordozzuk magunkban, ami azt jelenti, hogy nem önmagunkért, hanem neked élünk. Életünk akkor válik igazi értékké, ha azt a te és az emberek szolgálatára szenteljük. Alakíts át minket akaratod szerint, hogy szívünk mindig a te szándékaidat keresse! Add nekünk a szívünket átformáló megtérés kegyelmét, hogy Fiadhoz hasonlóan életünket áldozzuk neked!