Napi evangélium

Egy alkalommal Jézus így szólt tanítványaihoz: Nincs jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, és nincs rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Minden fát gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek a tövisbokorról fügét, sem a tüskebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elő. Hiszen a szív bőségéből szól a száj! Miért mondjátok nekem: „Uram, Uram!” – ha nem teszitek, amit mondok?
Megmondom nektek, kihez hasonlít az, aki hozzám jön, hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja: hasonlít ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott, és az alapot sziklára rakta. Jött az árvíz, rázúdult a házra, de nem tudta azt összedönteni, mert jó alapra épült. Aki viszont hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít ahhoz az emberhez, aki házát alap nélkül építette a puszta földre. Amikor rázúdult az árvíz, háza azonnal összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.

Elmélkedés:

Jézus beszédeit olvasva az evangéliumokban megállapíthatjuk, hogy az Úr kiváló tanító. Mondanivalóját szemléletes példák segítségével közvetíti, de amúgy is egyszerűen, érthetően beszél. Főként az egyszerű emberek gyűlnek össze körülötte nagy számban, mert Isten üzenetét meggyőzően tudja közvetíteni. Tévedés volna azonban ez alapján azt állítani, hogy ő csak egy tanító. Ha megnézzük, hogy milyen viszonyban van az emberekkel, akkor azt látjuk, hogy ő szól hozzájuk, tanítja őket, a nép pedig hallgatja szavait. Ebből az „iskolás” kapcsolatból azonban ő maga is ki akar lépni, mert a hallgatásnál többet vár tőlük. Azt szeretné, ha tanítását az emberek tettekre váltanák. Ki szeretne lépni a szavak világából, pontosabban azt akarja, hogy a hallgatóság lépjen ki a passzív figyelésből, az elméleti tudnivaló szűkös keretéből és váltsa tettekre, valósítsa meg mindazt, amit tanít.
A sziklára és a puszta földre épített házról szóló példában egyértelművé teszi, hogy azokat tekinti bölcsnek, akik tanítása szerint élnek, és balgák azok, akik megelégszenek a hallgatással. Miként a fákat gyümölcsükről lehet megismerni, ugyanúgy a keresztény ember is arról ismerhető fel, hogy a krisztusi tanítás a jócselekedetek gyümölcsét termi benne. A végső ítéleten nem hitigazságokat kell majd sorolnunk, hanem a cselekedeteinket fogja nézni Isten.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Ó Jézus, te mindenkinek egyforma nagylelkűséggel felajánlod szavadat és tanításodat. Ahogy a magvető nem tesz különbséget a földre vonatkozóan, hanem egyszerűen mindenütt vet, éppúgy te is egyformán intézed tanításod a gazdaghoz, a szegényhez, a bölcshöz, a tudatlanhoz, a buzgóhoz, a lustához, a bátorhoz és a gonoszhoz. Megkülönböztetés nélkül beszélsz mindenkihez. Add, Uram, hogy tanításodat figyelemmel hallgassam és állandóan eszemben tartsam, s erővel és bátran megvalósítsam!