Napi evangélium

Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: „Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?” De ő hozzájuk fordult, és megfeddte őket: „Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem hogy megmentse.” Ezután másik faluba mentek.
Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”
Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.”
Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”

Elmélkedés:

Rálépni a krisztusi útra
Fiatalok együtt tervezik a hétvégi kirándulásukat. Egyikük részletes turistatérképet szerzett, ezt terítik ki az asztalra, s mindannyian fölé hajolnak. Megkeresik a kijelölt ösvényeket, utakat, nézegetik, hogy hol kell erdőn áthaladniuk, dombokra, kisebb hegyekre felkapaszkodniuk. Tudják, hogy honnan szeretnének elindulni és hová akarnak megérkezni, de az is fontos számukra, hogy az út során az érdemes látnivalókat is megtekintsék, s ne kerüljék el például a magaslati kilátókat. S amikor a térkép hosszas szemlélése után már ismertté vált számukra a vidék, akkor bejelölik, hogy pontosan merre fognak haladni. A kirándulás azonban meghiúsul, egy későbbi időpontra halasztódik a hétvégi erős esőzés miatt. Egy utat képzeletben, gondolatban végigjárni még nem igazi kirándulás, még nem az úton haladás. Az útra rá kell lépni, s azon nem egyhelyben kell toporogni, hanem haladni kell, ha el akarunk érni célunkhoz.
A mai evangéliumban olyan személyekről olvashatunk, akik eljutottak az tervezgetésig, megvolt bennük a szándék, hogy elinduljanak egy úton, de végül mégsem tették ezt meg. Elsőként valaki önként, jószándékkal lép Jézushoz és ezt mondja neki: „Követlek, bárhová mégy.” Lám, mennyire erős benne az elhatározás és a lelkesedés. Ritkán mondunk valakinek olyat, hogy bárhová is megy, mi követni fogjuk őt. Úgy tűnik, hogy ez a személy Jézust már valamennyire ismeri és érdemesnek tartja őt a követésre. Tanítvány akar lenni, aki megértette, hogy a követés feltételek nélküli odaadást jelent. Jézus szavai azonban eltántorítják őt. Megretten attól, hogy esténként talán nem lesz hol aludnia, mert bizonyára kényelmesebb, kiszámíthatóbb, biztonságosabb életre vágyott.
A második személyt maga Jézus szólítja fel követésére: „Kövess engem!” Benne is megvan a szándék, hogy kövesse az Urat, de nem azonnal. Bizonyos teendői pillanatnyilag fontosabbnak tűnnek számára, ezért nem tud azonnal indulni, még nem készült fel az indulásra. A harmadik személy az elsőhöz hasonlóan szintén önként jelentkező, de még egy kis időt kér Jézustól, hogy búcsút vehessen családjától, tehát ő sem kész még az azonnali indulásra.
Bár Lukács evangélista nem írja le, hogy miként döntött ez a három személy, mégis jogosan feltételezzük, hogy végül egyik sem lépett rá Krisztus követésének útjára, hiszen ellenkező esetben a történet azzal zárulna, hogy ettől kezdve lelkesen követik Jézust. Az apostolok meghívása történeteiben ugyanis éppen az szerepel, hogy ők azonnal készek elhagyni családjukat és mesterségüket, és késlekedés nélkül, rögtön Jézus tanítványai lesznek. Ebben az esetben nincs erről szó, a három szereplő csupán tervezte jövőjét, de nem léptek rá a jónak tartott útra.
Esetük figyelmeztetés számunkra: nem elég a tervezgetés, hanem rá kell lépni a krisztusi útra! Nem elég gondolkozni azon, hogy mennyire jó dolog Krisztus követése, hanem el kell indulni ezen az úton! Nem elég felismerni Krisztusban az üdvösség közvetítőjét, hanem nyomába kell szegődnünk, követnünk kell őt! Örök célunkat, az üdvösséget akkor érhetjük el, ha elindulunk és követjük Jézust, aki az Atyához vezet bennünket.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Nincs szükséged csodálkozókra és bámészkodókra, hanem követésre hívsz minket. Nincs szükséged buzdítókra és lelkes éljenzőkre sem, hanem arra hívsz minket, hogy nyomodban járjunk, tanítványaid legyünk. Segíts, hogy mindig észrevegyem, amikor mellém lépsz! Segíts, hogy a világ zaja közben is meghalljam, amikor megszólítasz! Növeld bennem a készséget, hogy azonnal induljak és kövesselek! Hiszem, hogy indulni, a te követésedre vállalkozni csak szabadon és Istentől vezetve érdemes.