|
Napi evangélium 2016. június 1. – Szerda
Abban az időben szadduceusok jöttek Jézushoz, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt: „Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal és gyermek nélkül hagyja hátra feleségét, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének. Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el az asszonyt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik is. Hasonlóképpen feleségül vette az asszonyt mind a hét, és nem hagytak utódot. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor – ha ugyan feltámadnak –, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek felesége volt!”
Jézus azt felelte nekik: „Nyilván azért tévedtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak feltámadnak, már nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e Mózes könyvében a csipkebokorról szóló résznél, hogy miként szólt Mózeshez Isten: „Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene?” Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagy tévedésben vagytok!”
Mk 12,18-27
Elmélkedés:
Az adófizetéssel kapcsolatos kérdés után újabb vitát kezdeményeznek Jézussal, amelynek témája a halál utáni élet és a feltámadás. A vitát kezdeményezők ezúttal a szadduceusoknak nevezett vallási csoport tagjai, akik arra hivatkozva nem hittek a feltámadásban, hogy az nem szerepel a mózesi könyvekben. Velük ellentétben a farizeusok például hittek a feltámadásban. A zsidó vallási iskolák közti viták légkörét és gondolkodását jól szemlélteti a bevezető történet a hét testvérről, akik sorra feleségül veszik ugyanazt a nőt, de mindegyikük utód nélkül hal meg. A történetben szó szerint megvalósul a sógorházasság parancsa, amely szerint a fiúörökös nélkül meghalt férfi testvérének feleségül kell vennie annak feleségét, hogy testvére számára örököst, utódot támasszon. Csupán kitalált történet ez, amely aligha fordulhatott elő a gyakorlatban.
Bár a történet csupán elméleti és a képzelet szüleménye, Jézus mégis komolyan veszi éppen a feltámadás miatt. Válaszát a kérdezők tévedésére, helytelen gondolkodására való felhívással kezdi, amelynek hátterében az írások hiányos ismerete és Isten hatalmában való kételkedés húzódik meg. Jézus tehát azokat a helyeket idézi az ószövetségi írásokból, amelyek a feltámadásra utalnak. Ezt követően azonban hiányérzetünk támad, mert azt várnánk, hogy példákat fog említeni arra, hogy Isten miként mutatta meg a korábbi időkben különleges hatalmát, amelyből arra lehetne következtetni, hogy van feltámadás. A bizonyításnak ez a módja most elmarad, de később Isten éppen Jézus feltámadásával szolgáltat bizonyítékot arra, hogy van hatalma új életet adni, a halottakat feltámasztani.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézusunk, ments meg bennünket attól, hogy elforduljunk tőled, megfeledkezzünk gondviselésedről és a lelki értékekről, amelyeket neked köszönhetünk. Ments meg minket attól, hogy szívünkön eluralkodjon a kapzsiság, a telhetetlenség és a gazdagodás féktelen vágya! Taníts minket egyszerűségre és szegénységre, hogy mindig elégedettek legyünk azzal, amit te adsz nekünk! Jézusunk, te légy szívünk gazdagsága!
Feliratkozás a napi evangélium küldéshez (ingyenes)
| |