Napi evangélium

Jézus egy magányos helyre vonult apostolaival. A nép megtudta és utána ment. Ő szívesen fogadta őket, és beszélt nekik Isten országáról, akik pedig gyógyulást kerestek nála, azokat meggyógyította.
A nap már hanyatlóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: „Bocsásd el a népet – figyelmeztették –, hogy a környékbeli falvakban és tanyákon szállást és élelmet keressenek maguknak, mert itt elhagyatott helyen vagyunk.” „Ti adjatok nekik enni” – válaszolta. „Csak öt kenyerünk és két halunk van – mondták. – El kellene mennünk, hogy ennivalót vegyünk ennyi népnek.” Mintegy ötezer férfi volt ott.
Akkor meghagyta tanítványainak: „Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban.” Úgy is tettek. Letelepedtek mindnyájan. Jézus pedig kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Föltekintett az égre, megáldotta azokat. Majd megtörte, s tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek.
Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosárra való maradékot szedtek össze.

Elmélkedés:

Kimeríthetetlen forrás
A mai napon az Oltáriszentségben valóságosan jelenlévő Jézus Krisztust ünnepeljük. E jelenlét annak köszönhető, hogy az Úr gondoskodott arról, hogy mennybemenetele után továbbra is itt legyen köztünk. Az utolsó vacsorán a kenyeret az ő testeként, a bort pedig az ő véreként adta apostolainak, és megparancsolta nekik, hogy halála és feltámadása emlékezetére ismételjék meg cselekedetét. Ezt a cselekedetét, felajánlását és áldozatát tesszük jelenvalóvá a szentmisében.
Csodálatos titok számunkra Jézus megtestesülése. Isten látható emberi testet vett magára, emberré lett, hogy egészen közel kerüljön hozzánk, emberekhez. De még ennél is csodálatosabb, hogy Isten megjelenik az átváltoztatott kenyérben és borban, hogy kezünkbe és szívünkbe adja önmagát. Újra és újra egészen közel akar jönni hozzánk, hogy bennünk éljen, és ez a találkozás a szentáldozásban valósul meg. Ekkor találkozik Isten vágya, hogy egyesüljön az emberrel és az ember vágya, hogy egyesüljön az Istennel. Ennél közelebb már nem kerülhet hozzánk Isten, hiszen, ha a szentáldozásban magunkhoz vesszük őt, akkor valóban bennünk él.
Az Oltáriszentség mai ünnepe sokak számára inkább a külsőségekről szól és nagyon sajnálatos, ha valaki számára csak a külsőségekről. Nagyon dicséretes, amikor a városok és falvak utcáin díszes virágszőnyegeket készítenek a hívek, akik ilyen módon is kifejezik tiszteletüket az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztus iránt. Lelkes öröm tölti el mindazokat, akik részt vesznek a látványos úrnapi körmeneten, amely során hitünk titkát, az Oltáriszentségben köztünk élő Krisztust mutatjuk meg a világnak. Igazi tanúságtétel ez arról, hogy az Úr a mi életünk forrása. Emellett azonban nem feledkezhetünk meg arról, hogy az Eucharisztia iránti legnagyobb tisztelet az, ha magunkhoz vesszük Krisztus testét a szentáldozásban. Éppen a szentáldozás mutatja azt, hogy a bensőséges lelki találkozás mindenféle külső megnyilvánulásnál fontosabb. Az Oltáriszentségben Isten választ ad arra az emberi kérdésre, hogy miként egyesülhetünk vele. Ha Krisztus testét magunkhoz vesszük, Isten él bennünk.
A mai ünnep evangéliuma a csodálatos kenyérszaporítás eseményét beszéli el. A tanítványok azt kérik Mesterüktől, hogy küldje haza a nagyszámú népet, mert a pusztaságban nincs ennivalójuk az embereknek. Ők úgy gondolják, hogy ebben a helyzet nincs más megoldás, de nagyon is emberien gondolkodnak. Jézus viszont tud más lehetőséget, hiszen bárhol is jelenik meg az emberi tehetetlenség és ütközik leküzdhetetlennek látszó határokba az emberi cselekvésvágy, ott Isten új utakat képes nyitni. Az isteni gondoskodás egy csoda révén olyan lehetőséget ad, amire az emberek nem is gondolnak, nem is számítanak. Ennek köszönhetően mindenki bőséggel ehet a Jézus által megszaporított kenyérből. Az evangélista azt is fontosnak tartja megjegyezni, hogy miután mindenki jóllakott, még tizenkét kosárnyi volt a maradék. Lám, ennyire nagylelkűen, bőkezűen adakozik Isten!
Az Oltáriszentség esetében szintén megfigyelhetjük ezt az isteni bőkezűséget. Isten úgy adja nekünk önmagát az átváltoztatott kenyérben, hogy közben nem fogyatkozik meg. Az Eucharisztia, az élő kenyér az élet kimeríthetetlen forrása számunkra.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te a kereszten örökre és visszavonhatatlanul odaadtad magadat Istennek és nekünk. Felajánlásod értünk bemutatott áldozat. Hittel valljuk, hogy jelen vagy az Oltáriszentségben, amely az örök élet kenyere számunkra. E titokzatos kenyér a te áldozatodat teszi jelenvalóvá a szentmisében, hogy lelkünk tápláléka légy. Élj bennünk szent tested által, hogy életünket a te szolgálatodra és az evangélium hirdetésére szenteljük! Úgy akarunk élni, ahogyan te éltél, és úgy akarunk szeretni mindenkit, ahogyan te szeretsz minket. A te áldozatodhoz odatesszük a mi áldozatunkat is, felajánljuk egész életünket Istennek.