Napi evangélium

Miután Jézus a tömeg örömujjongása közben bevonult Jeruzsálembe, fölment a templomba. Ott körülnézett, és mindent szemügyre vett. Mivel már esteledett, a tizenkét apostollal együtt kiment Betániába. Amikor másnap eljöttek Betániából, Jézus megéhezett. Messziről látott egy zöldellő fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valami gyümölcsöt. De amikor odaért, csak leveleket talált rajta, mert még nem érkezett el a fügeérés ideje. Ekkor így szólt: „Senki se egyék rólad gyümölcsöt soha többé!” Tanítványai is hallották ezt.
Nemsokára Jeruzsálembe érkeztek. Jézus bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta, és senkinek sem engedte meg, hogy bármit is keresztülvigyen a templom területén. Azután megmagyarázta: „Hát nem azt tanítja az Írás: „Az én házamat minden nép az imádság házának nevezi majd?” Ti pedig rablók barlangjává tettétek.” Amikor a főpapok és az írástudók értesültek erről, azon tanakodtak, miképpen okozzák vesztét. Féltek ugyanis tőle, mert az egész nép lelkesedett tanításáért. Amikor beesteledett, Jézus tanítványaival együtt elhagyta a várost.
Másnap reggel, amikor a fügefa mellett vitt el az útjuk, látták, hogy tövestül elszáradt. Péter visszaemlékezve Jézus szavaira, így szólt hozzá: „Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt!” Jézus ezt válaszolta nekik: „Higgyetek az Istenben! Bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja a hegynek: „Emelkedjél föl, és vesd magad a tengerbe”, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, az valóban úgy is lesz. Azért mondom nektek, bármit kértek imádsággal, higgyétek, hogy megkapjátok, és el is nyeritek. Amikor pedig imádkozni készültök, bocsássatok meg annak, akire nehezteltek, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket! Mert ha ti nem bocsátotok meg egymásnak, mennyei Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.”

Elmélkedés:

A fügefa megátkozásának és másnapi elszáradásának története foglalja keretbe a templom megtisztításának eseményét a mai evangéliumban. A két eseményt az kapcsolja össze, hogy Jézus fellépésével beköszöntött a messiási időszak. Itt az ideje annak, hogy az emberek a bűnbánat gyümölcseit teremjék és itt az ideje, hogy helyesen tiszteljék Istent. Jézusnak tehát elvárásai vannak immár nem a fákkal, hanem az emberekkel kapcsolatban. Jogosan várja, hogy Isten házát semmiféle méltatlan dologra ne használják, mert eljött az ideje annak, hogy ez a hely, a jeruzsálemi templom, Isten lakóhelye valóban az imádság háza legyen. Jézus csalódottsága mindkét esetben megmutatkozik. Először nem talál ehető gyümölcsöt a fügefán, majd a templomhoz méltatlan tevékenységekkel kell szembesülnie. Mindkét esetben Jézus azonnal, szinte gondolkodás nélkül cselekszik: ítéletet mond a fügefára, amely másnapra megvalósul, majd pedig azonnal elkezd rendet tenni a templomban. Összeköti a két esetet az a tény is, hogy az Úr úgy lép fel, mint akinek joga van cselekedni.
A messiási idők felismerése az emberek részéről nem tűr halogatást. Azonnal kell cselekednie mindenkinek és nem szabad döntésünket későbbi időkre halasztanunk, mert az Úr most várja tőlünk, hogy cselekedjünk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, azt parancsoltad nekünk, hogy felebarátunkat úgy szeressük, mint saját magunkat. Szerettél bennünket, ezért nem elégedtél meg azzal, hogy a biztos part felől csak tanácsokkal láss el minket. Nem is hagytál ránk kész receptgyűjteményt, hogy bármely szituációban gondolkodás nélkül kövessük azokat. Azt kívánod tőlünk, hogy téged követve, életünket megosszuk másokkal, mint ahogy te tetted, Királyunk.
J. Brunner