Napi evangélium

A gazdag ifjúval folytatott beszélgetés után Péter apostol megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: „Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.” Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap; most, ezen a világon otthont, testvért, anyát, apát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet. Sokan lesznek az elsőkből utolsók, az utolsókból pedig elsők.”

Elmélkedés:

A gazdag ifjúval történő találkozásról olvastunk a tegnapi evangéliumban. Bár jó szándék vezette őt, végül mégsem vállalkozott Jézus követésére, mert vagyonáról és az általa nyújtott biztonságról és kényelemről nem akart lemondani, ezért inkább eltávozott. Távozását követően Jézus tanítani kezdte a vele lévőket a gazdagságról és annak veszélyéről. Ez a tanítás folytatódik a mai részletben.
Péter apostol arra hivatkozik, hogy ő és apostoltársai, valamint más tanítványok a gazdag ifjúval ellentétben mindenükről lemondtak, felhagytak korábbi mesterségükkel, amikor Jézus megszólította és követésére hívta őket. Tekinthetnénk önálló, az előzményektől független beszélgetésnek is ezt a részt, de mégis helyesebb ahhoz kapcsolnunk, mivel a Krisztus-követés és az örök élet mindkettőben szerepel. Az ifjú hosszas gondolkodás, megfontolás után lépett Jézushoz, de mégsem indult el végül a követés útján. Vele ellentétben az apostolokat egészen váratlanul, munkájuk közben érte a meghívás és gondolkodás nélkül elindultak Jézus nyomában. Az ifjút már a kezdetektől foglalkoztatta az örök élet kérdése, amellyel Isten jutalmazza az embert evilági jócselekedeteiért és helyes életviteléért, Jézus tanítványai viszont korábban nem gondoltak erre, csak most merült fel bennük a kérdés.
Hűséges Krisztus-követésünket Isten az örök élettel jutalmazza.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Hála neked, szentséges Atyánk, mert megadod nekünk, hogy látható szentélyt építsünk, mely Isten és ember kegyelmi kapcsolatának csodálatos jelképe és színhelye: ide várod jóságos szívvel az élet zarándokútját járó népedet. Híveidből is itt építesz magadnak élő templomot, és itt gyarapítod világszerte elterjedt Egyházadat, hogy Krisztus titokzatos testévé váljék, és mennyei Jeruzsálemmé legyen végül, mint valóra vált béke-látomás. Ezért szentjeid boldog seregével együtt a dicsőség templomában magasztalunk téged.