Napi evangélium

Amikor (feltámadása után egy alkalommal) Jézus megjelent tanítványainak és velük étkezett, megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Péter így szólt: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek.” Erre Jézus azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!”
Aztán újra megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz te engem?” Ő azt felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!”
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?”, és ezt válaszolta: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!” Jézus pedig ismét ezt mondta: „Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahová akartál. De ha megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz, ahova nem akarod.” Azt jelezte e szavakkal, hogy (Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután még hozzátette: „Kövess engem!”

Elmélkedés:

A mai és a holnapi evangéliumban János evangéliumának utolsó sorait olvassuk, amely részekkel lezárul a húsvéti időszak. Péter megbízása jövőbe mutató cselekedet Jézus részéről, amely pontosan meghatározza mind az Egyház, mind az egyházi vezetők feladatát. A megbízást Péter háromszori vallomása előzi meg. Az a tény, hogy Jézus egymást követően háromszor kérdezi meg Pétertől, hogy szereti-e őt, azt jelzi, hogy az Úr többet, nagyobb szeretetet vár tőle. Jogosnak tűnik tehát az igény, hogy az egyházi vezetőknek nagyobb szeretetet kell tanúsítaniuk, mint az átlagos hívőknek, s ennek Isten és az emberek felé egyaránt meg kell nyilvánulnia. Aki bármilyen vezető szerepet vállal vagy kap az egyházi közösségben, annak a szeretet példaképévé kell válnia, s ez nem csupán a szavak, hanem a cselekedetek szintjére is igaz.
Az Irgalmasság Évében külön is ki kell emelnünk ezt a szempontot, hiszen a keresztény hívők odafigyelnek elöljáróik és vezetőik életvitelére és cselekedeteire, amely erőforrás számukra, és arra ösztönzi őket, hogy maguk is a tevékeny szeretet útjára lépjenek. Egyházi közösségeink jövője nem az emberi bölcsességen és nem is a vezetők bölcsességén múlik, hanem azon, hogy mennyire értjük meg és valósítjuk meg mindannyian, tehát vezetők és vezetettek egyaránt azt, amit Krisztus kér tőlünk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Egyháznak Anyja, aki az utolsó vacsora termében a tanítványok között az új népért és pásztoraiért imádkoztál; eszközöld ki a papoknak az ajándékok teljességét, Apostolok Királynője!
Szent II. János Pál pápa