Napi evangélium

Abban az időben Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis Tibériás-tavának a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy hegyre, és ott leült tanítványaival együtt. Közel volt húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön feléje, így szólt Fülöphöz: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” Ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert ő tudta, hogy mit fog tenni. „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset” – felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: „Van itt egy fiú, akinél öt kenyér és két hal van, de mi ez ennyinek?” Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek hát: szám szerint mintegy ötezren voltak csupán a férfiak. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta a letelepedett embereknek; ugyanígy (adott) a halból is, amennyit csak akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba.” Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek. Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Ez valóban az a próféta, aki a világba jön.” Amikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni, hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.

Elmélkedés:

A csodálatos kenyérszaporítás eseményét úgy tudjuk a legkönnyebben magunk elé képzelni, hogy gondolatban követjük a kenyerek mozgását és a kézmozdulatokat. Az öt kenyér kézről kézre jár. A fiú kezével kiveszi tarisznyájából a kenyereket, feltehetően András apostol kezébe adja, aki átnyújtja azokat Jézusnak. Ő kezébe veszi a most még kevésnek tűnő emberi felajánlást, az ég felé emelve ad hálát az Atyának, mintegy az ő kezébe adva kéri segítségét. Majd Jézus kezéből az apostolok kezébe kerülnek a kenyerek, ők pedig az emberek kezébe adják azokat, de lám, ekkor már nem kevés, hanem elegendő kenyér jut mindenkinek.
A kenyérszaporítás csodája előrevetíti az utolsó vacsora eseményét, amikor Jézus megalapítja az Oltáriszentséget. Az apostolok kenyeret hoznak, hogy az utolsó vacsora termének asztalára tegyék. Jézus kezébe veszi a kenyeret, szintén hálát ad, felajánlja azt és vele önmagát az Atyának, majd pedig szétosztja a jelenlévőknek, de már nem mint közönséges kenyeret, hanem mint saját testét. Minden szentmisében ezt az utolsó vacsorát jelenítjük meg, és minden szentmisében valódi csoda történik: a kenyér az Úr testévé változik át, hogy immár ne egyszerűen csak a kezünkbe vehessük, hanem a szívünkbe fogadhassuk. Urunk, élj mindig a mi szívünkben!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Istenem, gyarapítsd, sokasítsd Egyházadat, és egyesíts mindenkit egységben! Tedd, hogy a nép feddhetetlenül éljen, egyetértő legyen a te igaz hitedben és annak megvallásában! Sugalld szívükbe tanításod szavát! Hiszen a te ajándékod, hogy elfogadtál Krisztusod evangéliumának hirdetésére, és arra késztettél, hogy jó, neked kedves cselekedeteket vigyünk végbe.