Napi evangélium

Abban az időben így tanított Jézus: „Aki a mennyből jön le, az mindenki fölött áll. Aki viszont a földről való, az földies, és a földi dolgokról beszél. Aki a mennyből való, az felülmúl mindenkit. Arról tesz tanúságot, amit látott és hallott, tanúságtételét azonban senki sem fogadja el. Ám, aki mégis elfogadja tanúságát, az megerősíti, hogy az Isten igazmondó. Akit Isten küldött, Isten igéit hirdeti, mert Isten nem adja szűkösen a Szentlelket. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe helyezett. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van; aki pedig nem hisz a Fiúnak, az nem nyeri el az örök életet, hanem Isten büntetése sújtja.”

Elmélkedés:

A Nikodémussal való beszélgetés során a sötétség és világosság lett szembeállítva egymással. A „sötétséget szerető” emberek gonosz módon gondolkodnak és cselekszenek, ők az evilági dolgokhoz ragaszkodnak. Földies gondolkodásuk önmaguk felé fordítja őket, s tulajdonképpen elzárkóznak attól, hogy megnyíljanak mások felé, azaz kimutassák szeretetüket Isten és embertársaik felé. A „világosságot” keresők vágyat éreznek magukban a mennyei dolgok iránt, érzik Isten vonzását és törekszenek vele szeretetben élni.
Ugyanezt az ellentétet írja le a mai evangéliumi beszéd, de itt kifejezetten Jézus származására vonatkozóan. Ő azért nem gondolkodik földies, bűnös módon, mert valójában nem ebből a világból származik. Jézus a mennyei Atya küldötte, aki azért jön el, hogy bennünket a mennybe vezessen. Ő a kinyilatkoztatás és az üdvösség örömhírének a közvetítője, mert azt mondja el, amit az Atyától „látott és hallott,” és azt az igazságot hirdeti, amely az Atyához vezet minket, embereket. A mennyei dolgok szem- és fültanúja ő, tanúságtétele valóban igazság. Követőit szintén arra hívja, hogy az ő életének, halálának és feltámadásának tanúi legyenek.
A hit által olyan dolgokat fogadunk el, amelyek nem érzékelhetőek és nem megtapasztalhatóak, és ez az elfogadás mindig valaki tanúságtételén alapul. Jézus tanúságtétele igaz, személyét érdemes követni.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Eljöttem hozzád, Jézus, hogy érintésedet fogadjam, mielőtt megkezdem a napot. Pihentesd meg tekinteted tekintetemben, segíts, hogy munkámat barátságod biztonságának tudatában végezhessem. Töltsd be gondolataimat, hogy kitartsak a lárma sivatagában is, engedd, hogy áldott sugaraid beragyogják elmém rejtett zugait, és adj nekem erőt azokért, akiknek szükségük van rám.
Boldog Kalkuttai Teréz