Napi evangélium

Abban az időben így tanított Jézus: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd jusson nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe.”

Elmélkedés:

A Nikodémussal folytatott beszélgetés folytatódik a mai evangéliumban. E részben Jézus feltárja beszélgetőtársa számára az isteni szeretet titkát. Szavaiból mi is megértjük, hogy mi indította a mennyei Atyát a megváltói terv véghezvitelére, és mi vezette a Fiút a szenvedés és az önfeláldozás vállalására. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda” – mondja Jézus. A teremtéstől a világ végéig megnyilvánuló üdvtörténet forrása a mennyei Atya szeretete, amely kiárad a világ és a világban élő emberiség felé. Isten az, aki szeretetének jeleként életet ad, megteremti az embert, és biztosítja az ember számára az életfeltételeket. A szeretetből teremtett és szabadsággal felruházott emberrel Isten kapcsolatba lép, de az ember képes szembeszállni Istennel, ez a bűn. Isten újra lehetőséget ad az embernek, hogy visszataláljon hozzá és szeretetéhez. A bűnös, Istentől elforduló embert a megváltás menti meg az örök kárhozattól.
A végtelenül irgalmas Isten mindent megtesz tehát a mi üdvösségünk érdekében, szeretetét azonban sok ember visszautasítja. Ők azok, akik „jobban szeretik a sötétséget, mint a világosságot.” Aki szabad akarattal cselekszi a bűnt, annak következményét is magára vonja, mert senki nem kerülheti ki Isten igazságosságát.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Üdvözlégy, Jézus Krisztusomnak, Uramnak és Megváltómnak legszentebb és valóságos teste, aki Szűz Máriától, a legtisztább szűztől születtél, akit érettünk ártatlanul megkínoztak, s a keresztfán égi Atyádnak feláldoztak. Üdvözlégy, drága, igaz vér, amely az én Uram szent sebéből ömlöttél ki! Kérlek, Uram Jézus Krisztus, aki valóságosan és lényegedben jelen vagy a kenyér és a bor színe alatt: táplálj engem, vigasztalj és erősíts engem mindig, különösen utolsó órámon. Engedd, hogy téged, akit most a kenyér fátyola alatt imádok, ez élet után színről színre láthassalak!
Canisius Szent Péter