Napi evangélium

Egy alkalommal Jézus így beszélt a templomban egybegyűlt zsidókhoz: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”
A farizeusok erre azt mondták: Te önmagadról tanúskodsz. Tanúbizonyságod nem érvényes.”
Jézus így válaszolt: „Igaz, hogy én önmagamról tanúskodom, mégis érvényes a tanúságtételem, mert tudom, honnét jöttem és hová megyek. Ti ellenben nem tudjátok, honnét jöttem és hová megyek. Ti a test szerint ítéltek. Én nem mondok senkiről ítéletet, de ha kijelentek valamit, igaz az én állításom, mert nem vagyok egyedül, hanem én és az Atya, aki küldött engem. Márpedig a ti törvényetek azt írja, hogy két személy együttes bizonyságtétele hitelt érdemel. Bizonyságot teszek tehát magamról én, és bizonyságot tesz rólam, aki engem küldött: az Atya.”
Erre megkérdezték tőle: „Hol a te Atyád?” Jézus azt felelte: „Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek.”
Ezeket mondta Jézus a templomkincstár mellett, amikor tanított a templomban. De senki sem fogta el, mert még nem jött el az ő órája.

Elmélkedés:

Jézus ezt a kijelentést teszi önmagáról a mai evangéliumban: „Én vagyok a világ világossága.” Nem véletlenül kezd el beszélni a világosságról. A korabeli leírások szerint a jeruzsálemi templom udvarában négy magas lámpatartó állt, amelyek magasabbak voltak a falaknál. A lámpákban olajat égettek, s ennek fénye a város távolabbi pontjairól is jól látszott. A mi Urunk kijelentése ezekre a lámpákra utal. Ő azonban nem csak a városnak, hanem az egész világ számára akar világosság lenni. Ő azért jött, hogy világosságát a világ minden részéről látni lehessen.
Ez a hasonlat is jól illeszkedik János evangélista gondolatmenetébe, aki a Jézus ellen fordulók magatartását, gondolkozását akarja megismertetni az olvasókkal. A világosság és a sötétség küzdelméről van itt szó. Jézus a mennyei Atya küldötteként meg akar világosítani minden embert, hogy megismerjék az igaz Istent. Az istenismeret fényét akarja meggyújtani az emberi szívekben és a hit világosságára akar elvezetni mindenkit. Aki az ő világosságában él, az engedelmeskedik Istennek. Isten szerinti élet csak az általa hozott világosságban lehet. A másik oldalon a tudatlanság és a hitetlenség homálya áll. A gonosz el akarja sötétíteni az emberek értelmét, hogy ne találják meg az Isten felé vezető utat. A bűn útjai a sötétbe vezetnek, a bűnös a sötétségben botorkál.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mindannyiunkban él félelem. A kisgyermek is sír az éjszaka közepén, ha felébred, és a sötétben nem lát semmit maga körül. Fél, mert egyedül van, elveszett, kiszolgáltatott. Ösztönösen egy nevet kiált, akinek jelenlétében megnyugvást lel. A félelem a reménytelenségből fakad. Sötét és kilátástalan annak a félelme, aki nem Istennél remél oltalmat. Istenem, értük imádkozom most! Add, hogy egyszer egy kétségbeesett pillanatukban rád ébredjenek. Hiszen senki sincs egyedül. Időnként talán nehezen veszik észre jelenléted, de szeretném, ha megéreznék, hogy élsz. Hogy a léted szeretet és gondoskodás. Bárcsak tudnák, hogy mennyire vágysz a bizalmukra. Köszönöm, hogy én hittel fordulok hozzád kéréseimben. Kérlek, tekints mindazokra, akik félnek, mert még nem találtak rád!