Napi evangélium

A húsvéti ünnepekre Jézus fölment Jeruzsálembe. Volt Jeruzsálemben az úgynevezett Juh-kapu mellett egy fürdő, amelyet héberül Beteszdának neveztek. Öt oszlopcsarnoka volt, ahol nagyon sok beteg feküdt: vakok, sánták és bénák. Volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember is. Jézus látta, ahogy ott feküdt, és megtudta, hogy már régóta beteg. Megszólította: „Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg azt felelte: „Uram! Nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, amikor mozgásba jön a víz. Mire én odaérek, már más lép be előttem.” Jézus erre azt mondta neki: „Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!” Az ember azonnal meggyógyult. Fölvette ágyát, és járni kezdett. Aznap éppen szombat volt. A zsidók ezért rászóltak a meggyógyított emberre: „Szombat van; nem szabad az ágyadat vinned.” Ő azonban így válaszolt nekik: „Aki meggyógyított, azt mondta nekem: Vedd ágyadat, és járj!” Megkérdezték tőle: „Kicsoda az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd ágyadat, és járj?” A meggyógyult ember azonban nem tudta, hogy ki volt az. Jézus ugyanis továbbment, amikor tömeg verődött össze a helyszínen. Később Jézus a templomban találkozott a meggyógyított emberrel, és ezt mondta neki: „Látod, most meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, hogy valami nagyobb bajod ne essék!” Az ember elment, és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. A zsidók üldözték Jézust, mert mindezt szombaton cselekedte.

Elmélkedés:

A csodaelbeszélésekben János evangélista előszeretettel használ tényszerű elemeket, amelyekkel az eset megtörténtét igazolja. A Beteszda fürdőben történt gyógyítás alkalmával ilyen elem a harmincnyolc év említése. Egy ember, akit harmincnyolc éven át senki sem vett észre, most hirtelen a figyelem középpontjába kerül. Korábban senki nem törődött azzal, hogy beteg, senki nem segítette őt, hogy legalább esélye legyen a gyógyulásra, most viszont feltűnést kelt a jelenléte. Igaz, most nem azért veszik észre, mert meggyógyult, hanem mert szombati napon vitte az ágyát. A jelenlévőknek nem az tűnt fel, hogy harmincnyolc év betegség után ez az ember gyógyultan járt köztük, hanem az, hogy vitte az ágyát. Nem érdekli őket, hogy ki és miként gyógyította meg őt, hanem azzal foglalkoznak, hogy ki parancsolhatta neki azt, hogy szombaton vigye az ágyát, amikor ez munkának számít és a nyugalom napján nem szabad ilyet tenni. A történet lezárásaként az evangélista még megemlíti, hogy szombaton, a nyugalom napján végzett gyógyításaiért a zsidók üldözték Jézust.
Ez az emberi kicsinyesség megmutatja, hogy a törvények betű szerinti tisztelete teljesen eltorzítja a vallásosságot és a legjelentéktelenebb dolgokra tereli az ember figyelmét. Mindeközben Isten figyelme a fontosra, a betegre irányul. Isten irgalma megérinti és meggyógyítja a beteget.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, aki haláloddal és föltámadásoddal kinyilatkoztatod az Atya szeretetét, hiszünk benned és bizalommal mondjuk neked ma is: „Jézusom, bízom benned, irgalmazz nekünk és az egész világnak!”
Szent II. János Pál pápa