Napi evangélium

Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta, hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn Galileába érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis mindazt, amit Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett, mert ők is ott voltak az ünnepeken. Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta.
Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt. Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” A királyi tisztviselő azonban így szólt: „Uram, jöjj, mielőtt meghalna a fiam!” Jézus erre azt felelte: „Menj csak! Fiad él.” Hitt az ember Jézus szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: „Melyik órában lett jobban?” Ezt mondták: „Tegnap déltájban hagyta el a láz.” Az apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: „Fiad él.” Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus második csodája, amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után).

Elmélkedés:

Huszonhat kilométert az ember nem tesz meg akármiért gyalogosan. Az evangéliumban szereplő királyi tisztviselő Kafarnaumból indult Kána városába, hogy találkozhasson az ott tartózkodó Jézussal. A két város közti távolság 26 kilométer. Az út során állandóan beteg, már halálán lévő fiára gondolt. Talán illő lett volna, hogy ebben a helyzetben haldokló gyermeke mellett marad, de ő mégis úgy döntött, hogy útnak indul és felkeresi a gyógyító Jézust. Elindult, mert más segítségben nem bízott. De nem csak az aggódás, hanem a remény is kísérte őt útján. Remélte, hogy megtalálja Jézust. Remélte, hogy a Mester nem fogja visszautasítani kérését. Remélte, hogy Jézus még időben odaér fiához.
És hitte, hogy Jézus képes meggyógyítani a fiát. A gyógyítással kapcsolatban már helyesebb hitről és nem reményről beszélni. János evangélista kifejezetten a hit bemutatását tartja szem előtt az eset leírásakor. A tisztviselő először még azt akarta, hogy Jézus jöjjön el Kafarnaumba, a házába, de amikor az Úr megnyugtatja szavaival, akkor már nem ragaszkodik ehhez. Gondolatainak fordulatát így írja le az evangélista: „Hitt az ember Jézus szavának, és elment.” Amikor megérkeznek a szolgák azzal a jó hírrel, hogy fia jobban van és megtudja, hogy akkor múlt el a fiú láza, amikor ő Jézussal beszélt, akkor ismét a hitét emeli ki az evangélista.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Drága Vigasztalónk! Téged küldött el a mi Urunk, Jézus Krisztus, hogy miután ő elmegy tőlünk, te légy velünk életünk minden pillanatában, te erősíts minket és vezess az igazságra, te irányítsd lépteinket, hogy le ne térjünk arról a keskeny útról, amelyet ő jelölt ki nekünk. Szentlélek Úristen! Szent adományaidból kérünk, bőségesen juttass nekünk, hogy azokat felhasználva minél buzgóbban munkálkodhassunk Isten országának építésén. Te légy velünk, amikor imádkozunk, te légy köztünk, amikor az Úrnak énekelünk, és akkor is, amikor az ő szent nevét dicsőítjük! Kérünk, segíts minket terjeszteni az evangéliumot! Segítsd szélesre tárnunk szívünk kapuját, hogy amikor az örömhír boldogságáról beszélünk másoknak, ők is megérezhessék az Isten végtelen szeretetét! Szentlélek Istenünk! Jöjj el szívünkbe, áradj szét lelkünkben!