Napi evangélium

Abban az időben amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.”
Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti, kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”

Elmélkedés:

A mai evangéliumi történet azt igazolja, hogy jogosan tartjuk Péter apostolt az első pápának, az Egyház első vezetőjének, hiszen maga Jézus Krisztus adta neki ezt a különleges feladatot és hatalmat. Mivel Szent Péter apostol Rómába került, ott vezette az egyházi közösséget és e helyen szenvedett vértanúhalált, ezért halálát követően a keresztények azt tartották, hogy azok a személyek, akik Péter utódai a római püspöki székben, egyben az egész Egyház vezetését is folytatják. Az a Krisztustól kapott sajátos küldetés, amit Péter kapott, folytatódik mindazokban, akik Róma püspökei. Már az első keresztény időkben megjelenik az a gondolat, hogy azok tartoznak az Egyházhoz, akik közösségben, egységben vannak Péter utódával, a római püspökkel. Ez mind a püspökökre, mind a hívekre vonatkozik világszerte. Ahogyan Szent Péter apostol és a többi apostol egyetlen testületet, közösséget alkotott, ugyanúgy a pápa, Róma püspökeként és Péter utódaként egy testületet alkot a világegyház többi püspökével, az apostolok utódaival.
Szenteljük ezt a hetet arra, hogy naponta imádkozunk a jelenlegi Szentatyáért, Ferenc pápáért, hogy Krisztus akaratának megfelelően és a Szentlélek sugallatait követve vezesse az Egyházat, és teljesítse azt a feladatát, hogy megerősítse az embereket a hitben.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk! Sokszor érezzük, hogy magunkra maradtunk. Reményeink szertefoszlottak, értelmetlennek látjuk, hogy tovább menjünk az úton. Kérünk, Urunk, erősíts ma is minket, hívj magadhoz mindannyiunkat! Bárcsak Péterrel együtt válaszolhatnánk: igen, Uram, tudod, hogy szeretlek! Bátoríts bennünket, hogy a te segítségeddel éltetői lehessünk családunknak, közösségünknek, minden embertársunknak!