Napi evangélium

Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra.
Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.” Azok elmentek, s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.

Elmélkedés:

A názáreti zsinagógában történtek nem tántorítják meg Jézust küldetésében. Fellépése mindenképpen kudarc és csalódás volt, ő sem számíthatott arra, hogy földijei hitetlenül, elutasítóan fogadják őt. Mégsem csügged, hanem folytatja útját, továbbra is járja a környék településeit, hogy tanítsa az embereket. Tizenkét tanítványának missziós útra küldésével az volt a szándéka, hogy működését kiterjessze, tanítása minél több helyre eljusson. Jézus cselekedetét az evangélista azzal írja le, hogy először „magához hívta,” majd pedig „elküldte” őket. Ő tehát a kezdeményező, ő küldi a tanítványokat, tőle indulnak azok, akik küldetést kapnak. A tanítványok küldetése tehát nem független Jézustól, hanem Mesterükhöz kötődik. Ő látja el őket tanácsokkal az útra, ő ad nekik utasításokat az elvégzendő feladatra vonatkozóan és ő ad nekik erőt ahhoz, hogy szolgálatuk, munkájuk hatékony legyen. Bár ennél a résznél még nem szerepel az „apostol” kifejezés az útnak indulókkal kapcsolatban, mégis a szó eredeti értelmében mondhatjuk rájuk, hiszen valóban küldöttek, azaz apostolok ők.
Keresztény emberként minden nap késztetést érzünk arra, hogy kezünkbe vegyük azt a vándorbotot, amiről Jézus beszél. Érezzük felelősségünket, hogy útnak kell indulnunk az emberek felé, hogy elvigyük nekik Jézus tanítását. Induljunk! Mindannyian küldöttek vagyunk!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Add Uram, hogy minden dolog felé rendezett szeretettel forduljak, elszakítva tekintetemet a földről és az ég felé fordítva; úgy használjam e világ javait, mintha nem használnám.
Add, hogy értelmem bizonyos belső érzékével meg tudjam különböztetni azokat a dolgokat, amelyekre szükségem van, azoktól, amelyek csak élvezetemre szolgálnak, hogy így az átmeneti dolgokkal csak ideiglenesen foglalkozzam, és csak a szükséges mértékben, de ugyanakkor örök vággyal öleljem át az örök valóságokat.
Clairvaux-i Szent Bernát