Napi evangélium

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott.
Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!”

Elmélkedés:

Tegnap Szent Pált, a pogány népek apostolát, ma pedig az ő két lelkes munkatársát, Szent Timóteust és Szent Tituszt ünnepeljük. Timóteus elkíséri missziós útján Pál apostolt Tesszalonikibe, Korintusba és feltehetően Filippibe is. Még akkor is kapcsolatban marad Pállal, amikor efezusi tartózkodása idején rabságot szenved. Ő lesz ennek a városnak első püspöke. Titusz pogány származású volt, megtérését követően kíséri el Pált Jeruzsálembe, az apostoli zsinatra, majd Pál küldötteként érkezik Korintusba, ahol gyűjtést szervez a jeruzsálemi közösség javára. Később krétai püspök lett.
Timóteus és Titusz is részt vettek tehát abban a nagyszerű munkában, amelyet a Szentlélek ösztönzött, s amelynek gyümölcseként sorra alakultak a helyi keresztény közösségek. Érdekes, hogy Szent Pál apostol már ekkor egyházaknak nevezi ezeket a közösségeket, és leveleit elsősorban nem egyéneknek, hanem ezeknek a közösségeknek küldi. Timóteus és Titusz is bekapcsolódik az apostoli tevékenységbe, amely nem csupán az igehirdetést jelentette, hanem ezeknek a közösségeknek az összehívását, egybegyűjtését és vezetését. Mindketten a keresztény közösség elöljárói, püspökei, pásztorai, akik alázattal és buzgósággal végzik szolgálatukat, és nagy gonddal ügyelnek arra, hogy a krisztusi tanítást védelmezzék.
Mai ünnepük emlékeztessen minket arra, hogy a krisztusi hit őrzése és továbbadása minden keresztény ember feladata.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható Isten! Hallgasd meg minden órai imámat! Töltsd el szívemet angyali tiszta szeretettel embertársaim, hazám és honfitársaim iránt! Világosíts fel engem egy kerub lángszellemével, erős eszével! Engedj a jövőbe pillantanom s megkülönböztetnem a jónak magvát a gonoszak magvától! Add tudtomra, mit tegyek és miként kezdjem, hogy neked egykor arról a tőkéről, melyet reám bíztál, beszámolhassak! Gondolkodni akarok és dolgozni éjjel és nappal egész életemen át. Segítsd sikerre bennem azt, ami jó; tipord el csírájában azt, aminek rossz gyümölcse lehetne! Nyújtsd segélyedet, hogy minden heves indulatot elnyomhassak magamban! Engedd, hogy igazi lelki alázattal tekintsek mindent a világon, s úgy fogjak hozzá bármihez!
Széchenyi István gróf