Napi evangélium

Már sokan vállalkoztak arra, hogy a körünkben lejátszódott eseményeket leírják, úgy, ahogy ránk maradt azoktól, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az isteni igének. Most jónak láttam én is, hogy elejétől kezdve mindennek pontosan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent, tiszteletre méltó Teofil, hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók azok a tanítások, amelyekre oktattak.
Abban az időben: Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki elismeréssel beszélt róla.
Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.”
Összetekerte az Írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok.”

Elmélkedés:

Jézus programbeszéde
Jézus názáreti fellépését, az Úr tanítását a zsinagógában és elutasítását a názáretiek részéről Máté, Márk és Lukács evangéliumában egyaránt megtaláljuk. A mai vasárnapon a Lukács szerinti változat első részét, azaz a felolvasást és a tanítást olvassuk. Az esemény folytatása, azaz a názáretiek felháborodása és elutasítása a következő vasárnap fog szerepelni az evangéliumban.
Máté és Márk írásában a názáreti fellépés Jézus nyilvános működésének egy későbbi időszakában történik. Miután sikeresen tanított például a kafarnaumi zsinagógában és Galilea vidékén számos csodát tett már, visszatér Jézus Názáretbe, ahol ifjúkorát töltötte. Ezzel szemben Szent Lukács megfordítja a sorrendet és a názáreti esetet Jézus nyilvános működése első eseményeként jelöli meg, itt kezdi meg munkásságát. Mi áll a különbség hátterében?
Tudnunk kell, hogy az evangélisták nem útinaplót írnak, amelyben pontosan beszámolnak arról, hogy napról napra mi történt Jézussal és tanítványaival. Írásaik nem jegyzőkönyvek, amelyek a helyek, időpontok, szereplők és cselekmények dokumentálására szolgálnak. Az evangéliumok keletkezését néhány évtized választja el a Jézus-eseménytől. Ez idő alatt az apostoli igehirdetés őrizte mindazt, amit az Úr tett és tanított. Az idővel megtisztult, kikristályosodott és a Szentlélek által megvilágított igazságokat jegyezték le az evangélisták, s leírásaik mögött minden esetben a mondanivalót, az üzenetet érdemes keresnünk.
Lukács evangélista azért helyezi előbbre a názáreti fellépést, mert Jézus nyilvános működését egy Názáretből Jeruzsálembe vezető útként írja le, s az ő gondolatmenetébe jobban illik ez a sorrend. Művében ő azt szándékozik bemutatni, hogy a kezdeti elfogadás és lelkesedés hogyan változik meg a három év során, s miként vezetnek az események Jézus elutasításához, elítéléséhez és keresztre feszítéséhez. A názáreti fellépés sűrítve tartalmazza mindezt, hiszen kezdetben egyetértőek a názáretiek, s csak később válnak elutasítóvá. Ennek igazságát alátámasztja az a tény, hogy Lukács úgy fogalmazza meg a Názáretben történtek végét, hogy előrevetíti Jézus sorsát. Amikor azt olvassuk, hogy erőszakkal kivezetik Jézust a városon kívülre, hogy szakadékba taszítván megöljék őt, rögtön magunk elé képzeljük, hogy keresztjének hordozására kényszerítik az Urat, kivezetik a városon kívülre, a Golgota hegyére, hogy ott keresztre feszítsék.
Jézus rövid názáreti beszéde tulajdonképpen egy programbeszéd, amelyből megismerjük küldetésének lényegét és megtudjuk, hogy beköszöntött az üdvösség korszaka. Erről a korszakról szólt Izajás próféta jövendölése, amit Jézus felolvasott, s erről a korszakról állítja, hogy az ő fellépésével elkezdődött. Ezért teszi a következő kijelentést: „Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok.”
Az ismert német zeneszerző, Ludwig van Beethoven mondta egyszer: „A világ olyan zsarnok, aki elvárja a hízelgést, hogy kegyesnek mutatkozzék. Az igaz művészet azonban önmaga ura, s nem tűri, hogy hízelgő formába kényszerítsék.” A zeneszerző találóan fogalmazza meg a művészet és a zene hivatását. Ugyanez elmondható minden magasabb rendű, az embert felemelő munkára és szolgálatra. Jézus nem az emberi elvárásoknak akar megfelelni és nem olyan ígéreteket tesz, amelyeket az emberek szívesen hallanának, hanem egy magasabb rendű igazságot hirdet, az üdvösség útját tanítja, azt közvetíti felénk, amit a mennyei Atya bízott rá. Jézus programbeszéde arról szól, hogy ő az üdvösség közvetítője.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Te egykor így kezdted tanításodat az emberek körében: „Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok.” A „ma” minden nap megadatik számomra. Isten minden nappal új lehetőséget ad nekem. Ma jött el számomra a megfelelő idő a lelki megújulásra, a szeretetből fakadó bűnbánatra, hitem megvallására. Ha tegnap ezt nem tettem meg, az mulasztás. Ha holnap szándékozom megtenni és megérem a holnapot, az előrelátó bölcsesség. Ha nem érem meg, akkor felelőtlen halogatás. Segíts engem, hogy az irgalmas Istenre találjak!