Napi evangélium

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.

Elmélkedés:

Az igazi világosság
Karácsony napján, az ünnepi szentmise evangéliumában már találkoztunk Szent János írásának bevezetőjével, az úgynevezett Ige-himnusszal, amelyet ma, a karácsony utáni második vasárnapon olvasunk a liturgikus év rendjének megfelelően. Ma e szövegrész egyetlen kijelentéséről elmélkedjünk, amely így szól: Jézus Krisztus, „az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert.”
A fény mindig igazodási, tájékozódási pont. Gondoljunk csak a világítótornyokra, amelyek fénye figyelmezteti a hajósokat a veszélyes zátonyokra és sziklaszirtekre. A tornyok fénye segít, hogy megtalálják a biztonságos utat céljuk felé. Jézus az igazi világosság, aki megmutatja nekünk, embereknek, hogy milyen úton érdemes elindulnunk és haladnunk. Tanításának fénye megvilágítja az Isten felé vezető utat. Jézus szavainak igazsága beragyogja életünket, örömmel tölti el szívünket, mert Istenben meglátjuk azt, aki felé tart az életünk.
A teljes sötétségben nem tudunk tájékozódni, botorkálunk, tapogatózunk, elbizonytalanodunk, eltölt minket a félelem. A sötétség a hitetlenséget és a bűnös állapotot is jelképezi. Jézus, az Isten Fia azért jött el a világba, hogy a bűn sötétségét eloszlassa, a hitetlenség homályát megszüntesse, és minden embert elvezessen a hit világosságára. Ebből a szempontból értjük meg, hogy miért olyan különlegesek Jézusnak azok a csodái, amikor vak embereket gyógyít meg, adja vissza látásukat. E csodák azt jelképezik, hogy a mi Urunk felnyitja az emberek szemét, elvezeti őket a hit világosságára.
A világtörténelem hallatlan eseménye, hogy Isten emberré lesz és eljön a földre. Jézus nem színész módjára játssza el az ember-szerepet és nem jelmezként veszi magára az emberi testet, hanem valóságos emberként születik meg, él és hal meg. Ezt a küldetést kapja az Atyától: születésétől a haláláig éljen emberként! Jézus, a valóságos ember meghív minket, hogy éljünk vele, éljünk az ő szeretetében, éljünk az ő világosságában.
Az egész adventi időszak és a karácsonyi ünnepkör a fényről, a világosságról és annak növekedéséről szól. Advent elejétől kezdve mindig eggyel több gyertyát gyújtottunk meg az adventi koszorún és ennek köszönhetően egyre nagyobb lett a fény. Nem csak a templomban és nem csak az otthonunkban, hanem a szívünkben is növekedett a fény, ahogyan egyre közelebb kerültünk Jézus születéséhez. Karácsony éjszakáján mennyei fényben jöttek el az angyalok, hogy meghirdessék a Megváltó születését, s ez a mennyei fény megmutatta a pásztoroknak és nekünk az ő jelenkori utódaiknak a betlehemi istálló jászlában fekvő gyermekhez az utat. A napkeleti bölcseket vezető csillag fénye tovább növelte a világosságot a világban és a lelkünkben.
Jézus a hegyi beszédben a benne hívőkről ezt állította: „Ti vagytok a világ világossága. Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van” (Mt 5,14.16). Csak akkor válhatunk világossággá, ha Krisztusban, az ő fényében, az ő világosságában élünk. Ha hiszek Jézusban és közösségben élek vele, akkor életemet eltölti az ő világossága, és ezt fogom sugározni a világ felé.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, irgalmas Atyánk! Te Fiadban, Jézus Krisztusban újjáteremtetted az embert. Amikor pedig arra hívsz minket, hogy éljünk veled, éljünk a te szeretetedben, akkor meghívást kapunk az újjászületésre. Te az embert a saját képedre és hasonlatosságodra teremtetted. Neked köszönhetjük létünket, a te teremtményeid és a te képmásod vagyunk. Atyánk! A te Fiad, Jézus, aki valóságos ember és valóságos Isten, a te tökéletes képmásod, hasonmásod, akit azért állítasz elénk, hogy benne felismerjük, milyenné kell válnunk. Irgalmas Jézus, mutasd meg nekünk, miként válhatunk a mennyei Atya kedves gyermekeivé!