Napi evangélium

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.

Elmélkedés:

A frissen kivágott fán gyerekek számolják az évgyűrűket, hogy megtudják milyen idős lehetett a fa. Érdekes számukra, mert most látnak életükben először ilyet. Minden gyűrű egy év. A szüntelenül múló idő minden évben otthagyta nyomát a fán, amelyet a korábbi években alig lehetett észrevenni, de most, a kivágás után láthatóvá vált. Az idő rajtunk is nyomot hagy. Az elmúlt esztendő során is növekedtünk, s a közvetlenül előttünk álló, majd a következő években is növekednünk kell, amíg életünk fáját egyszer ki nem vágják, s Isten fogja szemlélni növekedésünk nyomait.
Ha visszatekintünk az időben, annak múlását gyorsnak érezzük: milyen hamar eltelt ez az év, milyen gyorsan múlnak az évek - mondogatják sokan. Ha időben előretekintünk, már nem érezzük ezt a gyorsaságot, néha inkább siettetnénk az idő múlását, hogy egy-egy várva várt esemény mielőbb bekövetkezzen. Ha a jelen pillanatra gondolunk, néha szeretnénk megállítani az időt, természetesen olyankor, amikor nagy öröm és boldogság részesei vagyunk.
De hiába is támadnak ilyen érzéseink, gondolataink, az idő előrehaladtát nem tudjuk befolyásolni. Mert az idő és az örökkévalóság Isten kezében van. Miként időbeli létezésünket, a születéstől a halálig tartó életünket Istennek köszönhetjük, ugyanúgy az örökkévalóságba való megérkezésünk is Isten ajándéka lesz.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Ó örök Ige, Isten és Mária Fia, újítsd meg a lelkek rejtekében születésed csodáját! Megváltott fiaidat öltöztesd halhatatlanságba, gyújts bennük szeretetet, egyesítsd valamennyit titokzatos tested kötelékeivel, hogy eljöveteled meghozza a biztos békét, az egyesek és a népek közötti testvéri összefogást! Ámen.
Szent XXIII. János pápa