Napi evangélium

Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a prófétai szavakra nyílt az ajka: „Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét; erős szabadítót támasztott minekünk szolgájának, Dávidnak családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka által, megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket; atyáinkkal irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére emlékezzék, az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk váltja be, amit ígért; hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban járjunk előtte napról napra, amíg élünk.
Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől, amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a béke útjára vezérelje.”

Elmélkedés:

A karácsony előtti utolsó nap evangéliumában Zakariás hálaadó imáját olvassuk. Ezzel a résszel lezárulnak a Jézus születését megelőző, azt felvezető események. Az ima első részének alaptémája az elnyomóktól, az ellenségtől való megszabadulás, amely az adott kor konkrét történelmi tapasztalatából ered. Ebben az időben ugyanis Izrael országa nem volt független és önálló, hanem a Római Birodalom fennhatósága alatt állt. A választott nép tagjai számára érthetetlen volt egy idegen néptől való függőség, szabadulást Istentől vártak. Innen származik az az elképzelés, miszerint Isten majd olyan Messiást, messiáskirályt fog küldeni, aki politikai vagy katonai eszközökkel visszaszerzi az ország függetlenségét.
Az evangélium megírásának korában a keresztény közösség tagjai viszont már másként értelmezték a szabadulást hozó személy küldetését. A szabadítást inkább lelki értelemben gondolták. A Messiás a bűntől való szabadulást, azaz a megváltást hozza el a világba, mégpedig nem csak az ószövetségi választott néphez tartozóknak, hanem minden nemzetnek. Ebbe az irányba mutat Zakariás imájának második része, amely a bűnök bocsánatára és Isten irgalmára helyezi a hangsúlyt.
Ma mindenkitől bocsánatot kérek, akit megbántottam az elmúlt időszakban, és mindenkinek megbocsátok, elfeledve az engem ért sérelmeket.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Ó, isteni fényesség, a te megmérhetetlen szereteteddel nyisd meg lelkünket a hitnek, hogy téged igazán megismerjünk. Tágítsd ki szívünket, hogy téged befogadhasson! Ihless bennünket, hogy tiszta szeretettel keressünk téged, benned megpihenjünk, és veled egyesüljünk, mint ahogy egyek a tagok a testben a fejjel, és amint egy a szőlővessző a tőkével. Engedj a te erődből és a te kegyelmedből élni mindvégig, míg csak el nem jutunk szent színed látására!
Granadai Szent Lajos