Napi evangélium

Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Ábia papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. De nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mind a ketten éltesebb korúak voltak.
Amikor Zakariás egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt, ráesett a sor, hogy a papi szolgálat szokása szerint az Úr templomába menjen, és bemutassa a tömjénáldozatot. A tömjénáldozat órájában nagy tömeg imádkozott a templomon kívül. Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent Zakariásnak az Úr angyala. Láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged, Erzsébet fiút szül, és Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésének. Nagy lesz az Úr előtt: bort és részegítő italt nem iszik, sőt már anyja méhében betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat megtérít Istenükhöz, az Úrhoz. Illés szellemében és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiak felé fordítsa, az engedetleneket az igazak lelkületére vezesse, és az Úr iránt készségessé tegye a népet.”
Zakariás erre megkérdezte az angyalt: „Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen már öreg vagyok, és feleségem is éltesebb korú.” Az angyal így válaszolt: „Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De mivel nem hittél szavamnak, amely majd valóra válik annak idején, megnémulsz, és nem tudsz beszélni a beteljesedés napjáig.” A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy annyit késlekedik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt. Intett nekik, de néma maradt.
Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament. E napok után felesége, Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. „Így tett velem az Úr – mondta –, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.”

Elmélkedés:

A Józsefnek szóló híradást követően Keresztelő János születésének hírüladását olvassuk a mai evangéliumban. A templomi szolgálatát végző Zakariásnak megjelenik Isten küldötte, egy angyal, aki közli vele, hogy gyermeke fog születni. A csodálkozás, a kételkedés őt is ugyanúgy jellemzi, miként Jézus leendő nevelőapját. Mivel nem hisz a küldött szavainak, büntetésül megnémul, s némasága csak a mondottak teljesedésekor, azaz a gyermek születésekor szűnik meg. Bár Zakariás kételkedése jogosnak tűnik, hiszen ő is és felesége, Erzsébet is idősek voltak, tehát emberileg már nem számíthattak arra, hogy gyermekük fog születni, mégsem mondhatjuk, hogy joggal kételkedett az angyal által közöltekben, hiszen egyetlen embernek sincs joga ahhoz, hogy kétségbe vonja Isten tervének megvalósulását.
Látomása miatt Zakariás a megszokottnál később fejezi be a reá bízott szertartást. Késlekedése várakozóvá tette a népet, majd elcsodálkoztak némaságán, de felismerték benne, hogy természetfeletti látomásban volt része. Zakariás némasága nem csupán büntetésnek minősíthető, hanem kiváló eszköz arra, hogy a kívülállók ne ismerjék meg idő előtt az isteni üdvözítő tervet sem a Messiás, sem az ő előfutára közelgő születésével kapcsolatban.
Ma inkább a hallgatást választom a magam igazának hangoztatása helyett.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, mivel te a lelkünkben laksz, a te imád a miénk is, én pedig szeretnék abban szüntelenül részt venni; ezért lelkem kis edényként az élet e forrása alá tartom, és hogy ezt tovább tudjam adni a lelkeknek, hagyom, hogy végtelen szereteted hullámai elborítsanak.