Napi evangélium

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József, igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: „Velünk az Isten.” Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala parancsolta neki.

Elmélkedés:

A mai evangéliumban József töprengéséből, látomásából és döntéséből ismerjük meg Jézus származását. Azzal tisztában van, hogy nem ő Mária születendő gyermekének apja, de jogosan foglalkoztatja a kérdés, hogy kitől vár gyermeket jegyese. A látomás megnyugtatást és útmutatást ad neki: Mária gyermeke a Szentlélektől fogant és atyja maga a mindenható Isten.
E látványos részletek mellett érdemes odafigyelnünk a történet mélyebb mondanivalójára. József titka marad, hogy élete során milyen mértékben ismerte meg Jézus személyének és küldetésének titkát. Saját küldetését viszont teljes egészében megértette és elfogadta mindazt, amit Isten kijelölt számára. Személyét jellemezvén az evangélista „igaz embernek” nevezi őt, akinek igaz volta legfőképpen abban nyilvánult meg, hogy engedelmeskedett Istennek, mindenben úgy cselekedett, ahogyan azt Isten közölte vele angyala által. Szűz Mária esetében szoktuk hangsúlyozni, hogy beleegyezett Isten akaratába és ennek köszönhető többek között, hogy a megváltás műve megvalósulhatott. Szent József esetében szintén erről van szó, ő is igent mondott a Mindenható tervére, az ő beleegyezése is szükséges volt az isteni üdvözítő terv teljesedéséhez.
Ma gyakorlom az engedelmesség erényét és ellenkezés nélkül, készséggel megteszem azt, amit mások kérnek tőlem.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Én Uram és én Istenem, milyen titokzatosak a te csodáid! Olyanok vagyunk itt a földön, mint az együgyű pásztorfiúk: azt hisszük néha, megértünk téged. De hogyan lehetne ez igaz, amikor önmagunkat sem értjük meg?
Avilai Szent Teréz