Napi evangélium

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Erről mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és így szólt hozzá: „Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben!” A fiú azt válaszolta: „Nincs kedvem!”, de később megbánta, és mégis kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Az így válaszolt: „Szívesen, uram!”, menni azonban nem ment. Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?” Azt felelték: „Az első.”
Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők megelőznek titeket Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és utcanők viszont hittek neki. De ti, akik mindezt láttátok, még ezután sem tértetek jobb belátásra, hogy higgyetek neki!”

Elmélkedés:

Jézus példázata egy apáról és két fiáról szól. Egyik fiú sem élvez előjogokat a másikkal szemben. Az apa mindkét fiával szemben ugyanúgy viselkedik, mindkettőjüktől ugyanazt kéri. Az apa és a két fiú kapcsolatát, viszonyát a szavak és a cselekedetek szintjén egyaránt megismerjük. Az első fiú meglehetősen ridegen felel apjának, megtagadja a kérés teljesítését. Még a kötelező tiszteletről és udvariasságról is megfeledkezik, amikor nem szólítja apjának azt, aki őt fiának nevezi. Ezzel szemben a második fiú a szavak szintjén rendkívül tisztelettudó. Ez nem csak abban mutatkozik meg, hogy azonnal igent mond apja kérésére, hanem abban is, hogy „úrnak” nevezi apját, s ezzel elismeri annak tekintélyét.
A cselekedetek szintjén viszont már megfordul a helyzet. Az első fiú, aki ugyan szóban megtagadta a kérést, mégis teljesíti apja akaratát. A második viszont, aki korábban ugyan kifejezte készségét, mégsem tette meg azt, amit apja kért tőle. A példázat két vallási magatartást állít szembe egymással, helyesnek és követendőnek nevezvén az elsőt és helytelennek minősítvén a másodikat.
Jézus mind a szavak, mind a cselekedetek szintjén a mennyei Atya engedelmes Fiának bizonyult. Tőle érdemes megtanulnunk a Atya iránti engedelmességet.
Ma különösen is figyelek arra, hogy amit mondok, azt meg is teszem.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Jézus, reményünk! Téged követve azt választjuk, hogy szívünk mélyéből szeretünk. Te az evangélium örömét adod nekünk, bármily kicsinynek érezzük is azt. És mégis, mikor ellentmondások támadják meg lelkünket, add nekünk, hogy rád bízhassuk magunkat, ó Krisztus, és mi igyekszünk megosztani veled mindazt, ami az életben ránk nehezedik.