Napi evangélium

Abban az időben Jézus a Galileai-tengerhez érkezett. Fölment egy hegyre, és leült. Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat meg sok más beteget, és lába elé tették őket. Valamennyiüket meggyógyította. Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult, és magasztalta Izrael Istenét. Jézus akkor összehívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton.” A tanítványok erre megjegyezték: „De honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?” Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét, és néhány apró halunk” – felelték. Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze.

Elmélkedés:

A mai evangéliumi részlet Jézus gyógyításaival kezdődik. Az Úr meggyógyítja a különféle betegségekben szenvedőket, amely pozitív visszhangot vált ki mind a gyógyultakból, mind azokból, akik látják e csodákat. Máté evangélista nem csupán a nép ámulatáról és csodálkozásáról számol be, hanem arról is, hogy az emberek „Izrael Istenét,” azaz Istent magasztalták mindezek láttán. Ez utóbbi annak a jele, hogy felismerik Jézus tevékenységének, cselekedeteinek hátterében a Mindenható működését, hatalmát, erejét, irgalmát és szeretetét.
A csodák és csodás gyógyítások ugyanakkor prófétai jelek, a messiási idők jelei. Ez a megközelítés vezet el minket a szakasz második felének, azaz a kenyérszaporítás csodájának megértéséhez. Amikor Jézus csodát tesz és jóllakatja a pusztában tartózkodó, éhező népet, messiási jelet mutat. A korabeli felfogás szerint ugyanis az eljövendő Messiás megismétli majd az egykori „manna-csodát,” s kenyérrel fogja táplálni az embereket, ahogyan a pusztai vándorlás idején maga Isten táplálta az égből hulló kenyérrel, a mannával a választott népet.
A betegek gyógyításai és a kenyérszaporítás egyaránt annak jele, hogy Isten nem közömbös az emberek iránt, hanem odafigyel gondjainkra, szükségleteinkre.
Ma többször gondolok arra, hogy életem a gondviselő Isten kezében van.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Add, Urunk, hogy látásunk ne homályosuljon el, hozzád törekvő akaratunk ne gyengüljön el! Add, hogy akadályokat nem ismerve keressünk és kutassunk téged! Add, hogy felismerhessünk téged, aki magadhoz hívsz mindannyiunkat! Add, hogy készek legyünk önmagunkat átadni neked! Add, hogy tudjunk mindig leborulni istenséged titka előtt!